2014. július 31., csütörtök

The monuments men - Műkincsvadászok


…egyébként „semmi” baj nincs a Műkincsvadászokkal, szódával elmegy, öregesen, ráérősen eltotyog ez a majd’ 2 óra. Vannak szép tájak és látványos díszletek (szétbombázott francia és német falvak), egy-két kedves szcéna (Matt Damon aknára lépése; Bob Balaban „cigis” jelenete…), de az izgalom és a tempó nagyon hiányzik!
…a „kalandfilm” címke megtévesztő! A Műkincsvadászok George Clooney „szívvel lélekkel” filmje, melynek bénaságait épp a naiv odaadás generálta. Láttunk/tapasztaltunk már ilyet…
Hiába, Clooney nem mai gyerek, és ugye mindenki tévedhet… Esetében pedig tekintsük ezt bocsánatos bűnnek, amolyan aprócska kis „nyugger ballépésnek”, mert annyira azért nem rossz a film, csak hát… elég ártalmatlan és fárasztó… Mint mikor százegyedjére kell végighallgatnod az öregfater háborús anekdotáit: már mindet tudod kívülről, de hogy ne bántsd meg szegény fejét, érdeklődést színlelsz…


Az illusztris szereplőgárda sem javít igazán sokat az összképen – hiába, ha lassú a forgatókönyv, akkor lassú, nincs mit tenni. John Goodman, Bill Murray, Bob Balaban azért kitesznek magukért, de mindnyájuk karaktere annyira felületes és elnagyolt, hogy igen nehéz együtt élni, együtt lélegezni velük.
A történet amúgy valóban egy klassz, jó tempójú kalandfilmet sejtet: Roosevelt elnök egy különleges, 7 fős egységet küld Európába, hogy a németek által elorozott műtárgyakat és műkincseket felderítsék és biztonságba helyezzék – vagyis: „einstandolják”.
Egy Kelly hősei, vagy akár egy A piszkos 12 – szintű eseménydús háborús film helyett azonban egy kifejezetten lassú folyású, feleslegesen merengős mozit kapunk, melynek ráadásul közhelyeken és elcsépelt mondanivalón kívül másra nem igen futja. A trailer átverős, szinte minden mozgalmasabb szcénát elpufogtattak benne, így joggal érezhetjük magunkat becsapva. Hol itt az akció, hol vannak a fasza csatajelenetek, hol a robbantgatás – lődözés? 


Ennek ellenére jó látni John Goodmant és Bill Murrayt egyenruhában, de fájóak a frázisok („a háború végső soron a kulturális értékrendek összecsapása, de természetesen egyetlen Rembrandt sem pótolja az emberéletet…” bla-bla…) és fájó, hogy ez a sok-sok sztár helyenként csak csetlik-botlik.
A Műkincsvadászoktól kb. Altman MASH-ének megidézését vártam, ehelyett kaptam egy korrektül levezényelt, nem túl számottevő mozit, mely túlságosan komolyan veszi magát ahhoz képest, ami valójában benne rejlik. Legközelebb több lazaságot, több öniróniát, több pimaszságot kérnénk, Mr. Clooney!

60%

2014. július 29., kedd

Samsara - A lét örök körforgása


Na ez az a film, amit csak és kizárólag nagyvásznon vagy valami hiper-szuper HD tévén érdemes megsasolni.


Ron Fricke (Baraka; Koyaanisgatsi) alkotótársával Mark Magidsonnal 5 éven át, több kontinensen forgatta ezt a páratlan, lélegzetelállító dokumentumfilmet… – vagy hívjuk inkább „képfolyamnak”, mert a klasszikus dokumentumfilmes vonások itt nem igazán érvényesülnek. Először is: nincs narratíva, „csupán” zseniális aláfestő zene, másodsorban: a szó hagyományos értelmében nincs „dramaturgia” sem, mivel a szanszkrit „samsara”-t, vagyis az „örök körforgást” másként – egy kis rendezetlenség nélkül – nem is lehet megfelelően, érzékletesen megjeleníteni. Persze mindez tudatos, és a film aztán össze is áll egésszé, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Fricke tehát okosan, intelligensen járatja velünk a bolondját. Újabb piros pont!


Mondhatnánk, hogy a rendező és csapata egy jottányit sem változtatott a jól bevált recepten – ez némileg igaz is, hiszen hasonló módszerekkel és koncepcióval készült a Baraka is -, de a Samsara annyira látványos, olyan minőségi és „csodás”, hogy muszáj tátott szájjal bambulni a képernyőt – vagy vásznat - a bő 90 perc alatt. Nincs más „alternatíva”. A film beszippant és nem enged: az elképesztő tájak, a transzcendens helyek, a szemet kápráztató time-lapse technika, és a stílusos esztétika teszik igazán naggyá a Samsara-t! Semmi CGI, semmi hókuszpókusz, ’csupán’ módszeres, ötletes, szenzitív és profi operatőri munka!!!
Fricke mozija a fényképezés jelenlegi egyik csúcsteljesítménye, lenyűgöző, mindenkinek látnia kell!

100%