2014. november 28., péntek

Boyhood - Sráckor


Richard Linklater a kortárs amerikai független film legszenzitívebb alkotója. Szociálisan hihetetlenül érzékeny, s mindemellett nagy mesélő is. Nem túlzás azt hiszem, ha olyan nagy művészekhez hasonlítjuk, mint Tennesse Williams vagy Harper Lee. ...és nem véletlen az irodalmi párhuzam, hiszen Linklater eddigi életműve alapján inkább tűnik irodalmárnak, mint filmesnek. Vagyis: írói szemszögből közelít a filmművészethez, nem igazán érdekli a technika, az összes filmes trüvájt a történeteinek rendeli alá. 


Nyilván minden filmrajongó tudja, hogy nagyjából miről is szól a Sráckor, hiszen számos portálon foglalkoztak már Linklater alkotásával.
A helyzet az, hogy aligha tudnánk említeni még egy ilyen jellegű koncepcióval készült filmet.
Linklater 2002 májusában kezdte forgatni Mason történetét, s 2013 októberében fejezte be azt.
A szereplők tehát - még az olyan nagy nevek is, mint Ethan Hawke és Patricia Arquette - együtt öregedtek a figurájukkal, s mindez olyan apró, de amúgy rendkívül lényeges adalékokkal gazdagítja az egyébként sem hétköznapi mozit, amely egész egyszerűen lenyűgöző. Patricia elasszonyosodása, Ethan Hawke ráncai… mindezt egyetlen maszkmester segítségével sem tudták volna ennyire érzékletesen megvalósítani. Ezt a történetet tehát az élet írta… ezért is érezhetjük azt, hogy a Sráckor szereplői nem csupán színészek, hanem valóban „részesei” a sztorinak!


…és ha már „hétköznapiság”…
…a Boyhood tulajdonképpen bazira „hétköznapi”. Ennél „hétköznapibb” talán már nem is lehetne, de épp ez adja a mű sava-borsát, épp emiatt olyan lebilincselő mind a 166 perce, és épp emiatt szeretjük úgy meg Mason-t és a szereplőket.


Kiváló jelenetek sorjáznak, Houston és a US-milliő bemutatása igen hathatós, már-már dokumentarista jelleget ölt; mindemellett érzékletes a jellemfejlődés és a jellemábrázolás, a színészek pedig egész egyszerűen csodásak.
Ethan Hawke jelenetei élményszámba mennek. Az amikor a lányának papol „bölcsen” az óvszerhasználat fontosságáról, vagy amikor Masonnal lubickol a hegyvidéki tóban, hihetetlenül hangulatos szcénák; de Ellar Coltrane minden egyes rezdülése is nagyszerű, pedig a srác sosem tanult színészetet. Hiába, 11 év sok idő, Coltrane pedig tökéletes Mason-né serdült!


A Sráckor az idei év egyik legnagyobb filmélménye, a maga nemes egyszerűségében nagyszerű mozi!
Linklater ismét csak mesél, mesél és mesél…és ezt mi nagyon, de nagyon szeretjük!

95%