2017. május 29., hétfő

Az erőszak völgye - In a Valley of Violence


John Wick házi kedvencét is gátlástalanul kiiktatták a gonosztevők. Aztán mi lett a dolog vége? Mészárlás, vérontás, bosszú.
Ethan Hawke magányos – kutyabarát – dezertőre sem keresi alapvetően a bajt. A baj csak úgy 'ad hoc' utoléri. Áthaladva a kietlen, isten háta mögötti vadnyugati kisvároson csupán magának és Abby névre hallgató négylábú barátjának szeretne némi folyadékot szerválni, hogy aztán nyugodtan továbbállhasson. Egy kikényszerített incidens folytán azonban belefut a helyi seriff pökhendi, szószátyár, nagypofájú fiacskájába. Helyesebben a helyi seriff pökhendi, szószátyár, nagypofájú fiacskája fut bele hősünk öklébe. 


A James Ransone által zseniálisan életre keltett, helyben hagyott, megszégyenített, önérzetes Gilly és bandája a titokzatos Paul és hű kutyája nyomába ered, majd éjszaka rajtaütésszerűen rátámad a szunyókáló férfire, és végez szegény, szerencsétlen négylábúval. És – tudomása szerint – Paullal is. Csak hogy a magányos cowboy lazán kikászálódik a szakadékból - ahová lökték a rossz fiúk -, és  naná, hogy baromira dühös és naná, hogy visszatér a maga mögött hagyott koszfészekbe, hogy rendet vágjon a kutyagyilkosok között. 


Az eddig jószerivel csak a horror-zsánerben tevékenykedő, szemtelenül fiatal Ti West (Az ördög háza; A fogadósok) az In a valley of violence-el egészen új utakra tévedt, s – ki hitte volna - elkészítette az utóbbi évek egyik legeredetibb westernfilmjét.
Mely mulatságos szatíra, véres bosszúfilm, cinikus hangvételű vadnyugati blöff, és borzasztóan szórakoztató lőporszagú pisztolycsörte egyben. Olyasféle crossover-koktél, amit egész egyszerűen nem hagyhat figyelmen kívül a mindenkori mozirajongó!


Kicsit megidéződik a Coen-tesók abszurditása, Ti West – gyakorlott direktorként – azonban mindvégig biztosan tartja kézben a gyeplőt, és a már korábbi horror filmjeire is jellemző b-kategóriás komponenseket vegyíti igen ügyesen – jellegzetesen - és üdítően az a-kategóriával.
Érdekes, hogy ami a horror-zsánerben nem ment neki mindig zökkenőmentesen – lásd pl. a kissé „elszabott” és aránytalan The Sacrament névre keresztelt okkult horrorját -, nevezetesen a műfajok és a hangulati elemek közötti látványos ide-oda cikázást, azt itt, ebben a vadnyugati szikár közegben simán abszolválja. 


No persze azért nem filmtörténeti mérföldkő az In a valley of violence, csak „szimplán” egy nagyon okés western, amely bátran mer játszadozni a zsánerelemekkel, mer hülyét csinál magából, miközben azért nagyon freaky és félelmetes is. És épp az „őrültsége” miatt tudjuk nagyon is komolyan venni, hisz nincs félelmetesebb annál, mint amikor valaki viccet csinál a gyilkolásból.
Ethan Hawke zseniális, John Travolta pedig ismét régi fényében tündököl!
Igazi unikum ez a film, a műfaj rajongóinak egyenesen kötelező darab!

80%

http://www.imdb.com/title/tt3608930/ 

2017. május 24., szerda

Álmatlanság - Sleepless


Frédéric Jardin 2011-es Fehér éjszaka (Sleepless night, eredeti címén: Nuit blanchet) névre hallgató, Hitchock hagyatékát és a modern kori akciózás legütősebb pillanatait megidéző alkotását újrázta most Hollywood, méghozzá nem is akármilyen castinggal.
Jamie Foxx, Michelle Monaghan, Dermot Mulroney, David Harbour, de itt van még gonoszkodni a kiváló karakterszínész, Scoot McNairy is. Jó kis gárda! 


Kár, hogy a Svájcból importált – Európában már nevet szerző – rendező, Baran bo Odar (Who am I: Egy rendszer sincs biztonságban; Néma csönd) azt a zsigeri feszkót nem tudta átemelni első amcsi munkájába, ami Frédéric Jardin méltatlanul mellőzött és kevés figyelmet kapott eredetijében megvan. 


Az alvilágba beágyazott – korruptnak tűnő - zsaru egy éjszakás, rohanós, hektikus kokó-kálváriája teljesen elvesztette a drámai élét Odar tolmácsolásában - akciófilmnek meg szintúgy igen csak soványka. 


Ugyan a körülményesen induló sztori végül nagy nehezen magára talál, és a játékidő közepe táján még akár azt is gondolhatnánk, hogy egy jóféle iparos munka azért kikerekedik ebből, a film második fele egyértelmű lejtmenetbe kezd.
B-kategóriás akció mozik dramaturgiája mentén haladunk a tök kiszámítható végkifejlet irányába.
A rossz elnyeri méltó büntetését, a jó mennybe megy - de legalábbis megdicsőül.
Az abszolút mélypont az, amikor Jamie Foxx a kórházi ágyán Michelle Monaghannak szegezi, hogy egyébként ő – a látszat ellenére - jó zsaru, majd a nő egy fél mosollyal és egy „Tudom”-al nyugtázza a sérült férfi „megrendítő” vallomását. Nagyjából ennyire komolyan vehető, frappáns, újszerű és invenciózus mozi a Sleepless


Klipes vibrálás, egysíkú karakterek, kiszámítható fordulatok. Csak nyomokban véltük felfedezni a francia eredeti eleganciáját a remake-ben.
Ez biza mellé ment. Nem durván, de azért elég látványosan. 

45%