Annyira bizarr, amennyire csak egy dél-koreai mozi lehet, s olyan érzékkel tapint a lényegre, ahogy csak és kizárólag a távol-keleti filmek tudnak.
Bong Joon Ho évek óta a koreai filmművészet
egyik legmeghatározóbb alakja. Olyan egyéni hangvételű filmekkel szerzett
magának nevet, mint A halál jele, vagy épp a Gazdatest. De az elmúlt évtized egyik
legkirályabb sci-fi drámáját, a Snowpiercer-t is neki köszönhetjük.
Ho már abban a moziban is
kacérkodott Hollywooddal, helyesebben a nyugati filmgyártással: a Snowpiercer
igazi A-listás sztárokat állított csatasorba. Úgy mint Tilda Swinton, Chris Evans, és Jamie Bell. Majd a dél-koreai direktor tovább szőve internacionális álmait, a
2017-es Okja-t is nemzetközi stábbal készítette. Swinton mellett pedig már egy
másik nagyágyút, Jake Gyllenhaalt is sikerült maga mellé állítania.
A rendező az Élősködőkkel azonban
visszakanyarodott Dél-Koreához. S bár irtóra kedveltük mind a Snowpiercert,
mind az Okja-t, beigazolódni látszik: Bong Joon Ho igazi terepe Szöul. Az otthoni kontextusban tud a
legtermészetesebb módon feloldódni. Hollywoodi sztárok ezúttal nincsenek, s a
fantasy világot is maga mögött hagyta a direktor; hogy egy olyan szürreális,
mégis rendkívül valóságos történetre koncentrálhasson, amelybe aztán
belesűríthesse mindazt, amit immáron 52 évesen gondol a világról.
Az Élősködők érett, precíz, átgondolt
koncepciójú alkotás. Bong Joon Ho ékköve az életműben!
A dél-koreai direktor nyíltan és
rendkívüli intelligenciával beszél „fentről” és „lentről”, az osztályharcról,
az egyenlőtlenségekről, alá- és fölérendeltségről, értékrendről, meg úgy
általában a társadalmi hierarchiáról és az életről. Hogy mi fontos, és mi
indifferens a létezés szempontjából. S amíg fontosabbnál fontosabb,
lényegesebbnél lényegesebb problémákat boncolgat, egy cseppet sem demagóg. Nem szájbarágós,
nem didaktikus.
De ami a legnagyobb trüváj, hogy
ilyen komplex narratíva mellett végtelenül szórakoztató és lebilincselő a film.
Ho eddigi talán legfogyaszthatóbb mozija ez! S az eddigi legösszetettebb is
egyúttal!
Az Élősködők eszünkbe juttatta a
holland Warmerdam zseniális Borgmanjét, de bizonyos szempontból Haneke éles
társadalomkritikus énje is felfedezhető benne.
A parazita lét és mentalitás Bong Joon Ho
szerint manapság szükségszerű. Egyfajta kényszer, társadalmi elvárás. Az
egyetlen esély a túlélésre. Egymás parazitái vagyunk, a rang és a hovatartozás ebben a viszonylatban pedig teljességgel irreleváns. Ezt a jelenséget karikírozza ki a direktor
rendkívüli érzékenységgel és leleményességgel.
Ho, s mint ahogy a távol-keleti
mozik zöme, bátran cikázik a műfajok között. A film első harmada penge éles szatíra. Pikírt humora és abszurdba hajló történései egyfajta szürreális home-invasion mozit sejtetnek, majd a koreai rendező váratlan, megdöbbentő
fordulataival elmélkedő, filozofikus, drámai irányba tereli a cselekményt. Ezzel is ápolva a
dél-koreai film legnemesebb hagyományait.
Nem véletlen a díjeső, nem
érdemtelen a 6 Oscar-jelölés.
Az Élősködők vitán felül az
elmúlt évtized legjobb távol-keleti mozija. Elgondolkodtató, emlékezetes,
kivételesen intelligens mozi. Kötelező néznivaló minden filmrajongó számára!
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése