Evidence - Tökéletes bizonyíték

Nem egy formabontó ötlet, de a found footage-es kézikamerás felvételeket összeereszteni a klasszikus, filmes fényképezéssel azért egészen jó elképzelés. Persze ez még önmagában nem eredményez minőségi mozit - ahogy esetünkben nem is eredményezett... Mégis, ami miatt netalán a későbbiekben emlékeznénk a Tökéletes bizonyítékra, épp ez a technikai „trüváj”.

Olatunde Osunsamni olyan „olcsó” horrorokat rendezett ezidáig, mint a Within, vagy a Negyedik típusú találkozások, az alacsony, B-filmes színvonalból pedig most sem volt hajlandó „engedni”.

De bármennyire is idézi kivitelezésben az Evidence a CSI epizódok legrosszabb momentumait, s bármennyire is béna és hiteltelen úgy en bloc az egész történet, az akarás legalább érződik rajta. Osunsamni mindent beleadott, megpróbálta a lehetetlent: agyas, fordulatos horror-thrillert forgatni. …de hát bassza meg, ő egy tehetségtelen rendező! Mit is vártunk szerencsétlentől ilyen szemétre való filmográfia után? 

Egy esztelen mészárlást követően a rendőrségnek – mindennemű nyom és bizonyíték híján - csupán pár órányi kézikamerás felvétel marad fogódzóul. Így hát a rendelkezésükre álló képkockákból igyekszenek puzzle-ként összerakosgatni a véres bűncselekmény indítékát, s felfedni az álarcos, hidegvérű gyilkos kilétét. Persze okkal merül fel a kérdés: ugyan ki a faszom filmezgetne ráérősen, miközben egy hegesztőpisztolyos ámokfutó lohol a seggében?

De a történet még hagyján…

A karakterek sablonosak, a párbeszédek a jól ismert, Helyszínelőkből vett moralizálásra épülnek, és itt aztán kiváltképp mesterkélten hatnak: „A gyilkos játszik velünk!”, „Az ölés művészet a számára, sport. A legjobb akar lenni, fel akarja hívni a világ figyelmét!” „Ez a fickó Istent játszik, és sosem áll le!”, bla-bla…

A becsvágyó direktor aztán – miután kimerítette a zsáner összes kliséjét -, próbálja hatalmas csinnadrattával felvezetni a történet végén „a csavar”-t, de a szemet kápráztató tűzijáték elmarad, helyette petárdadurrogtatást kapunk, s vele egy bődületesen valószerűtlen, oktondi végkifejletet.

30%

http://www.imdb.com/title/tt1828970/

Insidious: Chapter 2 - A gonosz háza

Most nézz oda! Még maga a mindenható horror-guru, James Wan is tud hibázni.

Figyelem, nagyon rossz szóvicc következik! Az Insidious: Chapter 2, habár csordultig tele van túlvilági démonokkal, mégsem túl "szellemes" mozi.

„Chapter 2”, mert bizony van ennek a történetnek egy bő másfél órás előzménye is, amelyet nem hogy a mozik nem vetítettek, de még a dvd - forgalmazók sem dobtak piacra kishazánkban.

Arról, hogy az Insidious második részének mégis bizalmat szavaztak a magyar cinema-k, nyilvánvalóan Wan sikerfilmje, a tényleg stílusosan borzongató – az itthon már korábban bemutatott, de valójában, időrendben A gonosz háza után leforgatott -, a kasszáknál igen jól teljesítő Démonok között tehet.

Az Insidious: Chapter 2 azonban egy totálisan lagymatag ghost horror, ami ahelyett, hogy váratlan jump scare-ekre ösztönözné a nézőt, inkább bealtatja azt.  

A történetvezetés teljességgel zavaros és agyonbonyolított volta szintén sokat elvesz az élvezeti értékből, a többnyire rosszul megjelenített, egydimenziós karakterekről nem is beszélve. Talán egyedül Patrick Wilson teljesít jól - a többieknek viszont láthatóan és érezhetően csak a gázsi mihamarabbi bezsebelése lebegett a szeme előtt a forgatás során: „Ok, lenyomjuk még ezt a szcénát aztán pár hónapig megint lesz miből fizetni a számlákat, és le tudunk ugrani az asszonnyal meg a gyerekekkel Hawaii-ra!”.

Amolyan középszerű iparos munka a film, mely a James Wan rajongóknak nyilván kihagyhatatlan, de a rendező viszonylag kiegyensúlyozott munkásságát és eddigi teljesítményét figyelembe véve, kétségkívül gyenge eresztés, nem túl ijesztő „ijesztgetőkkel” és viszonylag kiszámítható cselekményszövéssel.

45%

http://www.imdb.com/title/tt2226417/