2019. február 28., csütörtök

Zöld könyv - Green Book


2017-ben A víz érintése, azelőtt a Holdfény, 2015-ben a Spotlight… és így tovább. Az azért szinte minden évben elmondható - Oscar-os viszonylatban ugye -, hogy mindig akad(hatot)t volna érdemesebb alkotás a „legjobb film” Oscarjára annál, akihez végül vándorolt a díj.  


Ezen relációban nyilvánvalóan nem a Zöld könyv a tavalyi év legjobb mozija, s kifejezetten túlzónak hat a legnemesebb elismerés az Amerikai Filmakadémia részéről. Viszont, ha azt vesszük alapul, hogy az elmúlt évek nyertesei közül mely filmek a legtetszetősebbek, urambocsá a legnézőbarátabbak - abszolút pozitív értelemben véve -, akkor a Zöld könyv mindenképp jó választásnak bizonyult idén a legjobb film díjára.


Peter Farrelly mozija ugyanis egy rendkívül szerethető, mélyérzésű road movie, ami úgy képes elérni a szívünkig, hogy közben semmi újat nem mond. Sem központi témájában – rasszizmus, elfogadás, kívülállás, integráció stb. -, sem narratívájában, sem semmilyen aspektusból vizsgálva.
Ugyanakkor marhára jóleső nézni Farrelly ’90-es éveket idéző képkockáit, klasszikus dramaturgiáját, szépen, megfontoltan építkező történetét. Noha meglehetősen kiszámítható a cselekmény, a szenzációs Viggo Mortensen és az akkurátus Mahershala Ali tökéletes párosa gondoskodnak arról, hogy egykönnyen ne tudjuk kitörölni az emlékezetünkből a filmet.


Mortensen parádés a nyíltszívű, iskolázatlan, faragatlan olasz, Tony „Lip” Vellalonga szerepében. Hiába Ali kapta az Oscart, Viggo ellopja előle a showt. No persze hálásabb is a szerep, de Mortensen jellegzetes digó akcentusát, gesztusait és prímán megírt monológjait, bemondásait nehéz lesz feledni.


A Zöld könyvet a két színész pazar játéka teszi naggyá. S azon túl, hogy Farrelly-ék végül is közhelyes konzekvenciákkal szolgálnak, képesek elegánsan, stílusosan tálalni a frázisokat, és – jóllehet a történet végére picit szentimentálissá válik a film -, mégsem érezzük gejlnek a látottakat.


És hogy a Zöld könyv a Mrs. Daisy sofőrjének inverze lenne? Meglehet. Bár a hangulat és a ritmus merőben más. Nem beszélve arról, hogy Peter Farrelly – aki egyébiránt a Dumb és Dumber egyik társrendezője és szellemi atyja – a vígjátékos múltjából hozott egy jó csomó vicces jelenetet. Így lehet, hogy a komoly mondanivaló és tartalom közepette gyakorta nyílik mosolyra a szánk, és még hangos hahotázásra is ragadtat(hat)juk magunkat. Főként a bullshit artist, Tony Lip-nek hála.


Kellemes néznivaló, nagybetűs amerikai mozi a Zöld könyv. Annak minden erényével! És hogy mi a helyzet a negatívumokkal? A „Doki” szerint is bölcsebb - és az esetek többségében célravezetőbb - a hallgatás…

80%

2019. február 20., szerda

Overlord


Szóval van ez a kultikus Wolfenstein nevezetű videojáték, amelyben egy amerikai katona bőrébe bújva tizedelhetjük - mit tizedelhetjük??? -, irthatjuk kedvünkre a nácikat.
A Wolfenstein nagyjából a ’80-as évek közepén kezdte el térhódítását, és mind a mai napig népszerű játék a gamer geek-ek körében, pláne, hogy egyre újabb és újabb verzióit dobják piacra.


Na már most, az Overlord a Wolfenstein tulajdonképpeni filmadaptációja, ami persze a videojáték mellett merít ihletet a Náci zombikból is, de esetünkben a humornak írmagját sem találni, ha csak nem tartjuk en bloc viccesnek az alap szituációt. 


Julius Avery, a film rendezője azonban ügyelt arra, hogy az Overlord kellően zord hangvétellel rendelkezzen, s ne találjuk viccesnek a normandiai partraszállás idején játszódó amerikai különítmény sztoriját. A G.I. Joe-k a francia kis faluba vetődve egy olyan náci laborra bukkannak, ahol az ügyeletes Mengele-k emberkísérleteket folytatva a halál torkából hozzák vissza a halottakat – valami piros lötty, szérum által -, hogy aztán mindenálló szuperkatonákká gyúrják őket.


Kurva meredek, tudjuk. És a túlreagált történet a végére veszít is – jó sokat – az erejéből, de az Overlord minden hibája ellenére is egészen helyre kis B-film!
A direktor biztos kezű iparosként vezényli le a sztorit, ami a középrész tájékán picit leül, de a parádés start után a film egy kb. ugyanolyan parádés finálét produkál.


No azért ne számíts kirobbanó filmélményre, de az Overlord a vállalt kvótát lazán teljesíti!
Azt hiszem erre mondják, hogy bűnös élvezet!

65%

2019. február 19., kedd

2018 TOP 30


A kanyarban a 91. Oscar-gála. Ezúttal magyar vonatkozás nélkül, egészen érthetetlen/felfoghatatlan jelölésekkel - igen, elsősorban a Bohemian Rhapsody-ra gondolunk -, és egy csomó balhéval meg hisztivel karöltve. De hát ugye mégiscsak a filmvilág egyik legimpozánsabb, legjelentősebb eseményéről beszélünk... Szerintünk egy csomó remek filmet ignorál(t) ismételten az Amerikai Filmakadémia, de már semmin sem lepődünk meg, ez is megszokott jelenség a gála kapcsán. 
Viszont, ahogy lenni szokott, az Oscar hetében jövünk az előző év számunkra legkedvesebb filmalkotásainak 30-as listájával! Íme hát, szerintünk ezek voltak 2018 legjobbjai!!! 

30. A LEGSÖTÉTEBB ÓRA


Gary Oldman Oscar-ja, és annál azért „picit” több. Churchill feszült, egzaltált „legsötétebb óráit” Joe Wright különös eleganciával vitte vászonra. S így, ebben a pompás tálalásban még a pátoszt is hajlandóak vagyunk megbocsátani a filmnek.

29. A HÁZ, AMIT JACK ÉPÍTETT


A tavalyi esztendő legmegosztóbb, legborultabb filmje, kitől mástól, mint Lars Von Triertől. Matt Dillon átlényegülése félelmetes. Jack és Verge filozofikus pokoljárása nem különben. A gyilkosság anatómiája – és filozófiája.

28. NYUGHATATLAN ÖZVEGYEK


Steve McQueen korántsem tipikus gengszterfilmje kellően szuggesztív ahhoz, hogy lassú tempója ellenére is bő két órán keresztül lekösse a figyelmünket. És a hangulat, na az valami egészen páratlan!

27. THE BALLAD OF BUSTER SCRUGGS


A Coen-tesók összegeznek, méghozzá igen stílusosan. Vadnyugati novelláskötetük igazán megkapó cucc. Coenék eddigi legfilozofikusabb, legmerengőbb alkotása a Buster Scruggs balladája. Ez is jól áll nekik, de még mennyire!

26. FANTOMSZÁL


Csak reménykedni tudunk, hogy mégsem ez a film volt Daniel Day-Lewis hattyúdala. Ha mégis, akkor ennél emlékezetesebb búcsút aligha kívánhatott volna magának a színészóriás. Paul Thomas Anderson légies, elegáns mozija 2018 egyik leghangulatosabb drámája.

25. ASSASSINATION NATION


Ha okos, de „fertelmesen szórakoztató mozi” tavalyról, akkor mindenképp az Assassination Nation! És nem csak a magyar vonatkozás miatt (Rév Marcell volt ugyanis a film operatőre)! Hanem a szó szerint húsbavágó társadalomkritika, a pörgős cselekmény, a bátor, bevállalós jelenetek és a vagánysága okán. Kult-szagot érzünk. 

24. HANGOSAN DOBOGÓ SZÍVEK


Igaz, hogy épp egy éve debütált a Sundance-en, hozzánk nemrégiben futott be – csak dvd forgalmazásban - a Hearts beat loud, ami, nyugodt szívvel kijelenthetjük, az év zenés filmje! Nem, nem a Csillag születikről beszélünk és nem is a Bohemian Rhapsody-ról! Nagyon szerettük a film visszafogottságát és őszinte pillanatait. Rettentően feel good!

23. MID90S


Jonah Hill rendezői bemutatkozásában hihetetlenül érzékletesen ragadja meg a ’90-es évek közepének atmoszféráját. Természetesen Amerikára, a hip-hop zene virágzására, a ’tengsz-lengsz’ tinédzserlétre, és a gördeszkás szubkultúrára fókuszálva. A legkirályabb hangulatfilm tavalyról, Presserék Gyöngyhajú lányával a „főszerepben”!

22. EXPEDÍCIÓ


A nagy stúdiók elkaszálták, a Netflix bevállalta, gazdagítva minket az utóbbi év – évek – egyik legkirályabb sci-fijével. Alex Garland már az Ex-machinával letette névjegyét, az Annihilationnel azonban emelt a téten, és egy grandiózus, ugyanakkor jóval filozofikusabb irányba indult. Egyrészt ámulatba ejtő a film látványvilága, másrészt elképesztő bátorságra vall, ahogy Garland ellene megy a zsáner és a nézők elvárásainak.

21. MISSION IMPOSSIBLE: UTÓHATÁS


Az eddigi legcoolabb MI-epizód, mely egyben az elmúlt pár év leginvenciózusabb akciófilmje. Tom Cruise 56 évesen is fiatalokat megszégyenítő energiákkal tolja!

20. SZTÁLIN HALÁLA


Kiváló szatíra, amellyel Armando Ianucci rendesen kiverte a biztosítékot az oroszoknál. Naná, hisz a Sztálin halálánál pikírtebben még egyetlen filmnek sem sikerült kikarikíroznia az elnyomó hatalom frusztrációit és abszurditását. Pokolian szórakoztató, megdöbbentő és vicces!

19. A BŰNÖS


Egyszereplős dán thriller, ami eszköztelensége dacára is rendkívül szerteágazó, komplex és nem mellesleg: borzasztóan izgalmas! Egyszerű, nagyszerű.

18. UTOYA, JÚLIUS 22.


A sajnálatos 2011-es norvég események tűpontos, letaglózóan realisztikus dokumentációja. Eszeveszett ámokfutás. Élet-halál harc. Macska-egér játék. Feledhetetlen filmélmény.

17. THELMA


Szerzői szuperhős film Dániából, coming-of-age drámával fűszerezve. A Thelma kompromisszummentes, bátor mozi, hamisítatlan európai hangulattal. Igaz, 2017-es az alkotás, magyar bemutatót csak tavaly januárban kapott a film, így a hazai bemutatót és nem utolsó sorban a színvonalát figyelembe véve joggal szerepel a listán.  Minő szerencse, hogy nem fosztottak meg minket eme kiváló gyöngyszemtől.

16. CSUKLYÁSOK - BLACKKKLANSMAN


Spike Lee ritkán hallatja a hangját, de ha egyszer szóra nyílik a szája… Most épp egy hihetetlenül abszurd sztorit mesél, amelyet történetesen az élet írt. Lee irányítása alatt szárnyra kélnek az amúgy is szenzációs színészek. John David Washington és Adam Driver kitűnő. A Csuklyások hangvétele pedig egészen egyedülálló, nagyon Spike Lee-s. 

15. LUCKY


Gyönyörű lírai mozi, Harry Dean Stanton könnyfakasztó búcsúja. A mozitól, az élettől. Tiszta dráma, tiszta érzelmekkel. Csodás film!

14. VESZETT VIDÉK


Ez a kivételes hangulatú western-dráma a földbe döngöl. Az ausztrál Veszett vidék sallang – és közhelymentes mozi. Regény-szerű, különös tempójú road-movie. Egy népcsoport tragikus sorsának krónikája - személyes tragédiákon keresztül bemutatva. Retinába égő képsorok, fájdalmas lezárás. Maradandó élmény.

13. A KÍMÉLETLEN


Kőkemény börtön-sztori, elképesztő fordulatokkal, Billy Moore már-már hihetetlennek tűnő igaz történetével. Bangkok Hilton? Tuti, hogy egy napig sem bírtuk volna…

12. ÉN, TONYA


Allison Janney Oscar-t érő játéka, Margot Robbie élete alakítása a deviáns, öntörvényű korcsolyázónő szerepében. Elképesztő, és egyben elképesztően szórakoztató sztori. Craig Gillespie zseniális rendezése. 

11. AMERICAN ANIMALS


Nagy hiba, hogy egy ilyen szenzációs filmre nem csapott le egyetlen hazai forgalmazó sem. Pedig az American Animals egyetemes üzenettel bír, ízig-vérig mozifilm, szélesvászonra kívánkozó alkotás, és hát a megtörtént eseményeken alapuló sztori, illetve a rendezői koncepció sem utolsó. Evan Peters és Barry Keoghan, Hollywood két fiatal szuper tehetsége hatalmasat játszanak! 

10. KUTYÁK SZIGETE


Nem vagyunk óriási Wes Anderson rajongók, de a rendező szívet melengető, páratlan technikával készült báb-animációja megvett minket kilóra. Talán ez Anderson eddigi legkönnyebben befogadható produkciója, ami felhasználói oldalról nézve nem feltétlen hátrány. No persze a direktor jellegzetes stílusjegyei azért itt is tetten érhetőek. Magával ragadó óda négylábú barátainkhoz!

09. ÖRÖKSÉG


Ari Aster szerzői elsőfilmje tojik a horror-műfaj közhelyeire. Azon a ponton fordítja a feje tetejére a sztorit, ahol a legkevésbé várnánk, és nem mellesleg: olyan irányba tereli a cselekményt, amiről álmodni sem mernénk. Mert olyan rémísztő. Milly Shapiro nyelv-csettintgetése hidegrázós, Toni Collette meg viszi a hátán a filmet, ahogy kell. No és a lezárás… Minden idők egyik legparább, legelmebetegebb fináléja!

08. LÁTHATÁS


A válás körüli hercehurcát talán még egyetlen filmnek sem sikerült ennyire hathatósan ábrázolnia. A francia Láthatás pattanásig feszült thriller, és kőkemény szocio-dráma egyben. S emellett olyan dinamikája van, mint a legizgalmasabb bűnügyi történeteknek. A vége pedig… katartikus!

07. SZERETET NÉLKÜL


Kifacsarja a lelket, megtépáz. Zvjagincev az orosz újhullám legfigyelemreméltóbb rendezője ezúttal sem kegyelmez. Kényelmetlen mozi. Csak úgy, mint a listán szereplő Láthatás, a Szeretet nélkül is egy válás utózöngéit mutatja be. Csak még fájdalmasabban.  

06. EIGHTH GRADE


Az általános suli maga a nagybetűs horror. Be kell illeszkedni, meg kell felelni, jófejnek kell lenni, menőnek, hogy elfogadjanak. Az ember nem hibázhat. Ezek az első lépések az életben, a szocializáció első stációi. Ennél bizonytalanabbak, elesettebbek, esetlenebbek sosem vagyunk. Ezt az életérzést fogta meg kitűnően Bo Burnham mozija, Elsie Fisher személyében pedig az eddigi egyik legemlékezetesebb, legkarakteresebb coming-of-age karaktert sikerült megtalálnia. Zseniális kis gyöngyszem!

05. LADY BIRD


Greta Gerwig szerzői mozija tündéri, elragadó, nagyon realisztikus, és a messzemenőkig őszinte. S ha már Elsie Fisher-t kiemeltük, hadd zengedezzünk ódákat Saoirse Ronan elképesztően megkapó alakításáról is! Kitűnő film, első osztályú szórakozás, kellemes lelki fröccs.

04. SZÓLÍTS A NEVEDEN


Akkor ezennel szögezzük le: ez egy szerelmes film! És milyen szenzitív, mennyire hangulatos, milyen energikus, te jó ég! Eddig is tudtuk, hogy Luca Guadagnino mestere az atmoszféra teremtésnek, filmje azonban nem lenne ennyire erős Armie Hammer és a szenzációs Timothée Chalamet elsöprő erejű alakítása nélkül. Lírai, regényes, csodaszép.

03. FLORIDAI ÁLOM


Az amerikai – bocs, floridai – álomról még sosem készült ennyire lényegre törő, „igazi” mozi. A tavalyi Oscar gálán méltatlanul mellőzött alkotás (csupán Willem Dafoe-t jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában) az utóbbi évek egyik legjobb amerikai filmje! Bria Vinaite és Brooklynn Prince kettősét nehéz feledni! Szívbe markolóan realisztikus, nagybetűs mozi!

02. HÁROM ÓRIÁSPLAKÁT EBBING HATÁRÁBAN


Martin McDonagh filmje bátor, bevállalós, provokatív és kellően szókimondó. Amellett, hogy drámai, még vicces is, a történet maga pedig végtelenül lebilincselő, és dramaturgiailag tökéletesen kimunkált. Nem beszélve a két Oscar-t érő alakításról (Frances McDormand, Sam Rockwell), Woody Harrelson katartikus hatású leveléről és feledhetetlen karakteréről, valamint a meglepő fordulatokról. Csillagos ötös mozi, mestermű a javából!

01. ROMA


Bízunk benne, hogy Cuarón csodálatos filmkölteménye mindent visz majd a hétvégén, s a Roma lesz az első többszörös Oscar-nyertes Netflix mozi! Az már önmagában filmtörténeti jelentőségű, hogy idegen nyelvű alkotásként összesen 10 Oscar-jelölést tudhat magáénak. Nem túlzás: tényleg kirobbanó, és kimagaslóan jó! Számunkra egyértelműen az év filmje! 

2019. február 16., szombat

Nyughatatlan özvegyek - Widows


Hogy a 12 év rabszolgaság Oscar-díjas direktora, Steve McQueen mit kezd egy Gillian Flynn (Holtodiglan) regénnyel, s hogy tud-e némi pikantériát csempészni egy zsánerfilmbe?
Naná! Ha a Nyughatatlan özvegyeket nem McQueen készíti, biztosan nem ilyen lenne. Nem ilyen lebegős, nem ennyire meditatív. Nem ennyire különleges.


Meditatív gengszterfilm. Aha. A Widows szokatlanul lassú. Mégis a képernyő elé szegez. Főként szikársága miatt. McQueen ügyesen játszadozik velünk, felcsigáz, feszültségben tart.  


A fekete rendező nem a jól bevált formulát követi. Miközben egy rablás áll története fókuszában azért a háttérinfókat sem sinkófálja el. Egy meglehetősen szövevényes ügy kellős közepébe csöppenünk, amelyben néhány hirtelen megözvegyült feleség igyekszik kiegyenlíteni elhalálozott férjuraik számláját.
Igyekeznek, nagyon, hisz kényszerű a dolog. Az egykori hitvesek ugyanis komoly részt vállaltak a Chicago-i maffia piszkos ténykedéseiben.


A nőcik tehát kész tények elé vannak állítva, Steve McQueen pedig frankón csűri-csavarja az eseménysort. Pedig Flynn regénye nem annyira erős - mint mondjuk a Holtodiglan volt -, a rendező azonban képes a saját képére formálni a sztorit. Jó döntés, hogy a „heist” helyett a szereplők személyes drámájára helyezi a hangsúlyt. Főként a nagyszerű Viola Davis kerül fókuszba, de emlékezetes az Alice-t alakító Elizabeth Debicki és annak mellékszála is.


A film kifejezetten erős színészi alakításokkal büszkélkedhet. A már említett Viola Davis viszi a prímet, de jó látni Robert Duvallt és Colin Farrellt, továbbá az örök ifjú Lukas Haas-t is!


McQueen nem igazán törte magát, hogy kiszolgálja a közönség igényeit. Atipikus zsánerfilmet forgatott.
Ami kicsit formátlan, amorf, icipicit terjengős - a kelleténél egy hajszálnyit terjedelmesebb.
De a Nyughatatlan özvegyek még így is rendkívül emlékezetes. Kifejezetten hangulatos darab.

80%

2019. február 13., szerda

Heavy túra - Hevi reissu - Heavy Trip


A srácok súlyos blast beateket tolnak, szigorú riffekkel pusztítanak és úgy hörögnek, mint Phil Anselmo fénykorában, mégis olyan galamb lelkűek, hogy ha a helyi tahók lebuzizzák őket a hosszú hajuk miatt, inkább békésen tovább somfordálnak, nem ülnek fel a provokációnak.


Az első filmes rendezőpáros, Juuso Laatio és Jukka Vidgren a legszerethetőbb és legmulatságosabb metál filmet rakták össze evör. Ami egyfelől tök jó poénokkal soroz – melyekhez azért nem árt tisztában lenni a mindenkori metál zsargonnal -, másfelől pedig nagyon humánusan közelít a témához. Nem kiröhögi a metálosokat illetve a szcénát, hanem velük együtt mulat.


Az emberek hajlamosak ferde szemmel nézni a kemény rockerekre, és beskatulyázni őket a kinézetük miatt, Laatio és Vidgren azonban megmutatják, hogy a zord külső érző szívet takar. És attól, mert valaki a halál metálra gerjed, még lehet galamb lelkű, totál szerethető fazon. Csak amikor megszólalnak a fémes riffek ugye…


A kötelező köröket persze a Heavy túra is lefutja. Van egy-két ügyetlenebb szcéna, de összességében az esetlenség is jól áll a filmnek és a picit egyenetlen színvonallal sincs óriási probléma. Mert süt az őszinteség a filmből és a pozitív energia, pedig – csessze meg – ezek a srácok szimfonikus-posztapokaliptikus rénszarvas-daráló extrém harcos-pogány skandináv-félszigeti metált zúznak. Ami azért elég zordul hangzik. 


Mindemellett a metál „fekete” oldala is megmutatkozik: a finn alkotók nem átallottak némi drámát (is) csempészni a történetbe – amelyet egyébként tök ügyesen ágyaztak be a film hangulatába. No men est omen: death metal.


Szóval itt ez a nagyon eredeti, helyre kis finn vígjáték, ami egy Impaled Rektum – Karóba húzott segglyuk – nevezetű metál zenekarról és annak elszánt, hithű metal head-jeiről szól.  
Feel good metal movie! Most már ilyen is van! És ráadásul mennyire tetszetős! Február 28-ától a magyar mozikban!

80%