2018. május 30., szerda

Fekete Párduc - Black Panther


Amerika – helyesebben Hollywood – már megint kompenzál…
A Rotten Tomatoes szerint a Fekete Párduc minden idők legjobb képregényfilmje. Szerintünk pedig egy kifejezetten kidolgozatlan kiáltvány, amolyan tessék-lássék propaganda film, amelynek illett volna azért a sztereotípiákon túl többet is mutatnia/mondania. Ha már ilyen nemes célt tűzött ki maga elé… Még akkor is, ha egy Marvel filmről van szó. Amelynek elsődleges funkciója ugye a minőségi szórakoztatás volna…


És nem a fekete főszereplővel/főhőssel van a probléma – na tessék, most meg mi kompenzálunk… -, és nem is a wakandai csuda-sztorival. Hanem a film narratívájával, azzal, ahogy mesél és azzal, ahogyan közvetít.
Zavaros az összkép. Hol humorizálnak az urak, hol pedig irtóra komolyan veszik magukat. És valahogy mindig rossz érzékkel, rosszkor, rossz ütemben teszik mindezt. A túlságosan szélsőséges megnyilvánulások rendre kioltják egymást – s általuk a cselekmény is súlytalanná válik.


Sajnos unalmas a konfliktus, és unalmasak a karakterek. Kárpótlásként egy csomó látványos akció jelenetnek lehetünk szemtanúi, ugyanakkor a köztes időben többségében a szokásos képregényfilmes közhelyparádét kapjuk.


…és nincs felépítve a sztori! Minden „csak úgy” történik. Nincs lehetőségünk megkedvelni a Chadwick Boseman által egyébként korrekt módon megformált főhőst. Túlságosan in medias res indul a történet.
Nem tudjuk felvenni a Ryan Coogler által diktált tempót, nehézkes belerázódni Wakanda egyszerre végtelenül modern és irtóra archaikus, különös világába.


Nálunk nem igazán tudott működni az új Marvel-fejezet. Coogler filmje terjengős, kusza, és noha vannak erényei, azok főként a külsőségeiben merülnek ki.

55%

2018. május 28., hétfő

Vörös veréb - Red Sparrow


Illett több soron is körbe röhögni Francis Lawrence Budapesten játszódó kém-thrillerét (ez esetben Budapest se nem Moszkva – na jó, egy picit igen -, és se nem második világháborús Berlin: 90%-ban önmagát „alakítja”!!!), a Vörös veréb azonban közel sem olyan ciki, mint ahogy azt a kritikák cinikusan zengedezték. Inkább csak szimplán ártalmatlan. De az "ártalmatlansága” legalább stílusos és elegáns. És egy cseppet sem zavaró.


Tény, hogy Jennifer Lawrence karrierje a kezdeti bődületes sikerek után most picit stagnál, de a színésznő még mindig képes olyannyira szuggesztív lenni, hogy a puszta jelenléte is élményszámba menjen. 


Nyilván számunkra izgalmas a rahedli pesti-budai helyszín, meg hogy Árpa Attila már megint ajtón álló rossz fiút alakít, és hogy különféle jelentéktelen mellékszerepekben magyar színészek bukkannak fel, de a Vörös veréb nagyjából a történet derekáig tényleg működik és ezen adalékok ellenére is egészen szépen, figyelemre méltóan építkezik. 


Nem történik itt az ég egy adta világon semmi rendhagyó, de vitathatatlan, hogy Francis Lawrence kiváló „hangulatfestő”, s főszereplőnőjét is képes megfelelően irányítani – nem csoda, hisz ez a film szám szerint már a harmadik közös munkája az Oscar-díjas színésznővel.
A Joel Edgerton – Jennifer Lawrence páros viszont már közel sem harmonizál olyan tökéletesen. Emiatt is döcög annyira a sztori, s válnak súlytalanná az események.


A Vörös veréb felvonultat ugyan egy csomó A-kategóriás sztárt (itt van Matthias Schoenaerts, Jeremy Irons, de még Charlotte Rampling is feltűnik egy nem túl testhezálló szerepben…), a színészóriások szimplán rutinból oldják meg a rájuk rótt feladatot. Miként Francis Lawrence is rutinmegoldásokat alkalmaz aztán, a kezdeti, ígéretes nyitányt követően. 


Nézhető thrillerecske a Vörös veréb. Az erotikus töltet picit pikánssá, és különleges hangvételűvé teszi, mindez azonban – jól megírt szkript híján - kevésnek bizonyul ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen maga a film.
Pedig nagyon reménykedtünk…

60%