2014. augusztus 7., csütörtök

The liability - Piszkos melók


…szerencsére a szigetországi filmes eszközök annyira jellegzetesek, hogy a sajátos „hangulat” még egy kevésbé sikerült alkotás esetében is képes elvinni a balhét. 


A Piszkos melók felütése klassz: Adam (az Eden lake-ből megismert Jack O’Connell) jó ideje otthon ’héderel’ a kétes üzelmekkel foglalatoskodó mostohaapuka kontójára. Anyuci nagy ívből tojik a srácra, a műfater nem különben…
Amikor azonban Adam elcsaklizza a mostohapapa luxus verdáját, és következetesen jól össze is töri azt, a fazon úgy dönt, „extrém” módon fizetteti meg fogadott fiával a kárt. Beülteti a srácot egy napra sofőrnek az egyik „üzletfele” mellé (Tim Roth hozza a szokásos remek formáját). A nem túl közlékeny, magának való pasiról gyorsan kiderül, hogy valójában nem más, mint egy profi bérgyilkos, akit a műfater bízott meg egy soron következő „piszkos melóval” – melyben Adam-re vár a fegyverhordozó szerep…


A színészekre nem lehet panasz, O’Connell igazi suttyó, Roth meg olyan rezignált, mint egy… egy vérbeli bérgyilkos!
A probléma a történetvezetéssel, illetőleg a karakterábrázolással van: a sztori túlságosan elnagyolt (82 percben mondjuk elég nehéz is kibontani egy ilyen komplex cselekményt…), a szereplők pedig – hiába szuggesztívek és erőteljesek - sok esetben zavarodottan lebegnek a súlytalanságban.
Ettől függetlenül a Piszkos melók nem egy ’átlagfilm’, köszönhetően Anglia – a ködös Albion - fakó közegének, és Jack O’Connell alakításának. 


Különös darab a The liability. Nem kiemelkedő mozi, de ahogy mondani szokás: „van benne valami”. Alul marad pl. Guy Ritchie hasonló ’lelkületű’ filmjeivel szemben, ugyanakkor egy érdekes, nem szokványos tripként simán elkönyvelhető. 

65%

http://www.imdb.com/title/tt2081437/ 

2014. augusztus 6., szerda

The raid: Redemption - A rajtaütés


Amennyiben non-stop rúgkapálásra, kaszabolásra és ügyesen megkomponált verekedésekre vágysz (ezennel eltekintenék a harcművészeti stílek és irányzatok kivesézésétől…), s ha arra vártál jó ideje, hogy az elragadtatástól végre tátott szájjal bámulhass egy ’ízig-vérig’ akciófilmet, akkor A rajtaütést látnod kell! 


Gareth Evans forgatókönyvíró-rendező semmi újat nem talált fel, ellenben olyan adrenalin lökettel „sokkol”, amely páratlan a maga nemében. Emellett az intenzitás mellett pedig már nem is olyan lényeges, hogy a történet kb. egyenértékű egy békebeli Commodore 64-es videojáték alap sztorijával: van egy bazi nagy ház a Jakarta-i gettó kellős közepén, amelynek a legeslegtetején lakik a fő gonosz, akit természetesen ki kell iktatnod. De míg az alagsorból feljutsz a 'ki tudja hányadik' szintre, számos ellenséggel kell megküzdened, és rengeteg embert próbálóbbnál embert próbálóbb milestone-t kell abszolválnod. 


Egy szóval: épkézláb cselekmény és történet szál nincs, következetesség és realitás még úgy sem (természetesen minden egyes jöttment csöves profi harcművész a filmben, a főhős meg mindent és mindenkit túlél és – „értelemszerűen” – ’legyak’…), cserébe viszont olyan lélegzetelállító küzdelem és kínkeserv van, hogy készséggel szemet hunyunk ezen – a film szempontjából egyébként elhanyagolható és jelentéktelen – apróságok felett.


Ha folyamatos „zúzásra”, vérre, verítékre áhítozol, bátran próbálkozz a The Raid: Redempiton-nel, nem fogsz csalódni, a látványos harcjelenetek garantáltan a székbe szegeznek majd!
Az indonéz akció mozi 2011 óta amolyan „fél-kult” státuszban tetszeleg, Evans pedig a nem várt sikeren fellelkesülve már el is készítette a második részt, mely nemrégiben debütált a mozikban, és hamarosan mi is „megemlékezünk” róla.
Üsd, vágd, nem apád! A többi úgyis csak szájkarate…

80%