2014. február 25., kedd

Fin - A vég


40-es éveikben járó társaság készül víkendezni. A helyszín az a házikó, ahol fiatalabb korukban gyakorta összegyűltek, s ahol évekkel ezelőtt valami egészen titokzatos dolog történt. Erről a talányos eseményről végül aztán voltaképpen semmit sem tudunk meg. …de ne aggódj, mindennek igazán sem az előzményekre, sem a köztes történésekre, sem pedig a drámainak szánt, erőltetett lezárásra nézve sincs semmi jelentősége.
A film ott bukik el végleg, amikor elkezdi magát nagyon, de nagyon komolyan venni. Ez a szerencsétlen ballépés nagyjából az 50. perc környékén következik be, melynek hatására még a jóhiszemű nézőben is felmerül a kétely: lehetséges, hogy ez egy amolyan béna ’blődli a javából’?  


Pedig a fényképezés egészen lenyűgöző a maga kékes-zöldes filtereivel, s a hegyszorosban játszódó jelenetben végre adott egy kis feszkó is.
De A Vég – sajnálatos módon - határozottan konvergál a nagy büdös semmi irányába. Közben felvet egy csomó kérdést, melyeket végül – legalább - konzekvensen megválaszolatlanul hagy, aztán pedig úgy ér véget, mintha kb. el sem kezdődött volna… Persze lehet azt mondani, hogy ez így baromi misztikus, titokzatos és elgondolkodtató, de kár lenne beleerőltetni bárminemű ideológiát vagy szellemiséget a látottakba.

A film – tegyük a kezünket a szívünkre – nem más, mint egy identitászavaros, kusza műfajmix: Művészi melodráma? Misztikus inváziós thriller?  Vagy netalán sejtelmes apokaliptikus vízió? …
  

A spanyol mű alaptémájában bőségesen benne rejlett egy felkavaró, thriller motívumokkal megtűzdelt, drámai moralizálós sci-fi megvalósulásának a lehetősége, de áttekinthetetlen és feleslegesen túlbonyolított talmi mondanivalója „állva hagyta” a sztorit, s vele együtt az egész alkotást.
Jorge Torregrossa első nagyjátékfilmje esetében tehát elkövette a tapasztalatlan rendezők gyakori, jellegzetes hibáját: túl sokat akart markolni egyszerre, s végül - kis túlzással - semmi nem maradt abban a bizonyos tenyérben.

30%

2014. február 24., hétfő

The family - Vérmesék


…azért van abban valami egészen rendkívüli és pikáns, ahogyan Tommy Lee Jones és Robert De Niro így 70 körül gyermeki huncutsággal, csintalanul egymásra vigyorog…
A Vérmesék ennek ellenére egyik színészlegenda biojában sem fog kitüntetett helyet elfoglalni. S hogy miért? A válasz tök egyszerű: mert nem elég jó.
Lehetett volna ebből a gengszter – Addams familyből valami bitang vicces mozi is, de a poénok nagy része „bent maradt”, s a sztoriban rejlő lehetőségek nagyobbik hányadát is szintén elpuskázták az alkotók.
A hangulat azért megmenti a filmet – gyönyörű francia környezetnek legyen hála -, de mégis picit összecsapottnak tűnik az egész… mintha ezek a tapasztalt vén rókák csak úgy ad hoc impróztak volna egy jólesőt Luc Besson hirtelen jött felkérésére, miközben egyébként a francia Riviérán süttették épp a hasukat.
Persze ennek a lazaságnak megvan a maga bája, de attól még nem lesz „történet”, nem lesz cselekmény, sem pedig emlékezetes mozi élmény. 


Manzoniék régi gengszter dinasztia, akik már jó ideje az FBI kegyeltjei: a tanúvédelmi programnak hála próbálnak „túlélni”, miután a család feje Giovanni (Robert De Niro) vallott pár keleti-parti maffiafőnök ügyében. Most épp egy francia kisváros közösségébe igyekszenek beilleszkedni több – de inkább - kevesebb sikerrel.
Ugye, hogy milyen jó kis alap sztori? Kár, hogy Luc Bessonnak – aki a rendezés mellett a forgatókönyvért is felel – mégsem sikerült frankón kibontania a történetet… A Nagymenők-féle magas labdát is illet volna például kíméletlenül lecsapni…


Tommy Lee figurája sajnos elnagyolt és kidolgozatlan, és De Niro nyugalmazott maffiafőnök karaktere is meglehetősen felszínes. De igaz ez szinte az összes szereplőre. Pedig Michelle Pfeiffer klassz; olyan ő, mint a jó bor: a korral nemesedik. A két fiatalabb Manzonira sem lehet panasz. Dianna Agron (a Glee-ből ismerős a csajszi), illetve a mini-Corleone John D’Leo is egyaránt jó „forma”.
Azt hiszem a Vérmesék a forgatókönyv kiforratlanságán „vérzett el”. Kár érte, pedig kis merészséggel és bevállalós attitűddel akár az év komédiája is lehetett volna…
Bosszantó!

65%