The place beyond the pines - Túl a fenyvesen

Derek Cianfrance-ra jó lesz odafigyelni! Ezt már 2010-es ultra fájdalmas drámájával, a Blue Valentine-nal is bizonyította a coloradoi szerzői filmes, és – ennek megfelelően - 2012-es munkája, a The place beyond the pines sem lett egy elhanyagolható darab.

Ryan Gosling tulajdonképpen a Drive-ból jól ismert búbánatos „tacsi” fejével hat ismét a lelkünkre, de a titokzatos múlttal rendelkező vásári mutatványos motoros szerepére Cianfrance aligha találhatott volna megfelelőbb karaktert az azóta már rendezőként is debütáló (Lost river) színésznél. 

A direktor még 2007 környékén kezdett el dolgozni a Túl a fenyvesen szkriptjén, és már akkor eldöntötte, hogy megnyeri Ryan Gosling-ot az egyik főszerepre. Az i-re a pontot – legalábbis így szól a fáma... – egy személyes beszélgetés tette fel, amikor is Gosling kifejtette Cianfrance-nek, hogy mekkora coolság lenne motorral bankot rabolni. Erre a filmes csak annyit reagált, hogy "épp egy ilyen forgatókönyvön dolgozom"… a többi már „történelem”.

…a másik kulcsfigura a projektben egyértelműen Bradley Cooper, aki szintén Cianfrance kegyeltje volt már a kezdetektől fogva: a rendező tudatosan rá írta Avery Cross szerepét; sőt, nem átallott Cooper kedvéért 5 órát kocsikázni Toronto-ig, hogy meggyőzze a színészt a szkript nagyszerűségéről. „A guy who’s paraded around as a hero but inside feels corrupted” („a fickó, aki hősként parádézik, de közben legbelül tudja, érzi, hogy korrupt”)  – így írta le egy interjúban Cianfrance a Bradley Cooper által megformált zsaru karaktert.

Érdekesség még, hogy Eva Mendes-t Gosling javasolta Romina szerepére, mondván: csak ő lehet az a nő, akiért egy hímnemű bűncselekményre képes. Azt hiszem, férfitársaim nevében, egyet kell értenem a bánatos képű szupersztárral!

…de hogy ne csak a szereplőkről essen szó: amellett, hogy a film számos kiváló alakítással büszkélkedhet (melyek közül kiemelkedik Bradley Cooper és a fiatal Dane DeHaan játéka), remek, fordulatos, izgalmas dráma, mely a krimi rajongók körében is nagy sikerre számíthat.

Cianfrance forgatókönyvének rétegeltsége, a három, tulajdonképpen hibátlanul összefonódó történetszál – és zsáner - egy zseniálisan szerkesztett, jól felépített, nagyszerűen kidolgozott filmet eredményezett. 

Közvetve a rendező felesége ihlette az alkotást, ugyanis a „place beyond the pines” valójában Schenectady, New York Államban található városának, az őslakos indiánok által használt neve. Itt nőtt föl Cianfrance asszonya; ez a különös hangulatú, kissé misztikus városka adta az ötletet, és a történet keretét… 

A Túl a fenyvesen kifejezetten fájdalmas alkotás (ebben tehát nem marad el a „coloradói kölyök” előző munkájától), ugyanakkor egy lebilincselő thriller-dráma is egyben, amely – kísérteties, borús hangulatának köszönhetően - bizonyosan jó ideig nem hagyja majd nyugodni a nézőt…; elgondolkodtató munka!

Csak így tovább Mr. Cianfrance! Ennél klasszabb „folytatást” álmainkban sem remélhettünk…

90%

http://www.imdb.com/title/tt1817273/

Dom Hemingway

Ami James McAvoynak a Mocsok, az Jude Law-nak a Dom Hemingway. Azon természetesen lehet vitázni, hogy melyikük a jobb, tehetségesebb aktor, de kétségtelen, hogy a 2013-as év hozta el mindkét művész számára a totális őrületet – már ami a pályájukat és a színjátszásukat illeti.  

McAvoy mondjuk valamivel talán jobban vizsgázott, de mindenképp fontos leszögezni, hogy a Mocsok több rétegű mondanivalója, és okosabb szkriptje billenti csupán a skótok oldalára a mérleg nyelvét.

Jude Lawnak kevesebb szerencséje volt „a sztorival”, mindenesetre Dom Hemingwayként – vagyis ultra tahó sutyerákként - ő is borzasztóan szórakoztató. 

Olykor-olykor azért leül a történet, de ez inkább Richard Shepard (rendező-forgatókönyvíró) hibája, aki nem feltétlen tudta minden esetben eldönteni, hogy akkor most merre is van az ’arra’… Így a gázos szitukban többnyire rátolta Law-ra a felelősséget, aki becsülettel meg is birkózott azzal – élete egyik legemlékezetesebb figuráját/alakítását hozta! -, de az üresjáratokkal azért ő sem tudott igazán mit kezdeni…

Ennek ellenére számos izgalmas és emlékezetes szcénával rendelkezik a Dom Hemingway, és ezek jószerivel mind Jude Law számlájára írhatóak. „Tegyük hát ki nyíltan”: ez a mozi csak és kizárólag a brit világsztár miatt működik! Hogy ripacs módon túljátssza? Kérem szépen, egy ilyen karakterhez minimum ez az attitűd dukál! Gondoljunk csak Dom „fasz-himnuszára” a nyitó jelenetben – ez nyilván rengeteg ’old-school Jude Law’-rajongó 40-es háziasszonynál fogja kibaszni végérvényesen a biztosítékot -, a Mr. Fontaine-nel folytatott „érzelem ittas” párbeszédre, az ex-feleség férjének „elkalapálására”, vagy a címszereplő folyamatos ékesszólásaira és arroganciájára. 

A „jóképű” kopaszodó, pofaszakállas színész láthatóan élvezi, hogy a temérdek visszafogott ’jó fiú’ szerep után végre egy büdös nagy parasztot alakíthat; viszi, vonszolja a hátán a filmet. S ha az egész projekt nem is túl konzekvens, Hemingway karaktere mindenképpen az!

A Varró Dániel által fordított magyar szöveg rendben van, az meg, hogy Stohl Buci kölcsönzi a hangját egy börtönből szabadult, iszákos, kokót és kurvákat reggeliző vadállatnak, több mint pofátlan fricska a magyar szinkron részéről!  

70%

http://www.imdb.com/title/tt2402105/