2019. február 20., szerda

Overlord


Szóval van ez a kultikus Wolfenstein nevezetű videojáték, amelyben egy amerikai katona bőrébe bújva tizedelhetjük - mit tizedelhetjük??? -, irthatjuk kedvünkre a nácikat.
A Wolfenstein nagyjából a ’80-as évek közepén kezdte el térhódítását, és mind a mai napig népszerű játék a gamer geek-ek körében, pláne, hogy egyre újabb és újabb verzióit dobják piacra.


Na már most, az Overlord a Wolfenstein tulajdonképpeni filmadaptációja, ami persze a videojáték mellett merít ihletet a Náci zombikból is, de esetünkben a humornak írmagját sem találni, ha csak nem tartjuk en bloc viccesnek az alap szituációt. 


Julius Avery, a film rendezője azonban ügyelt arra, hogy az Overlord kellően zord hangvétellel rendelkezzen, s ne találjuk viccesnek a normandiai partraszállás idején játszódó amerikai különítmény sztoriját. A G.I. Joe-k a francia kis faluba vetődve egy olyan náci laborra bukkannak, ahol az ügyeletes Mengele-k emberkísérleteket folytatva a halál torkából hozzák vissza a halottakat – valami piros lötty, szérum által -, hogy aztán mindenálló szuperkatonákká gyúrják őket.


Kurva meredek, tudjuk. És a túlreagált történet a végére veszít is – jó sokat – az erejéből, de az Overlord minden hibája ellenére is egészen helyre kis B-film!
A direktor biztos kezű iparosként vezényli le a sztorit, ami a középrész tájékán picit leül, de a parádés start után a film egy kb. ugyanolyan parádés finálét produkál.


No azért ne számíts kirobbanó filmélményre, de az Overlord a vállalt kvótát lazán teljesíti!
Azt hiszem erre mondják, hogy bűnös élvezet!

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése