A többek között fotorealisztikus
festményeiről ismert világhírű kortárs festő, Gerhard Richter elképesztő
élettörténetét vitte (film)vászonra Florian Henckel von Donnersmarck, a
szenzációs A mások élete rendezője.
A film hűen mondja vissza Richter
sztorijának sarkalatos eseményeit. Nem csoda, hisz Donnersmarck napokig faggatta múltjáról a
közélettől egyébiránt tudatosan elzárkózó, magának való festőművészt.
Richter állítólag meg is orrolt, amiért
Donnersmarck részletekbe menően taglalja a második világháború környékén zajló fájó
eseményeket. Azt viszont nem tudni, hogy a direktor végül pusztán a
nézeteltérés miatt, vagy inkább rendezői koncepció okán nem használja a filmben
Richter nevét.
A lényegen ez az apróság azonban
nem változtat.
Hogy a náci Németország idején
gyerekeskedő festő szeretett nagynénje gyilkosát, az egykori náci orvos lányát
vette később feleségül a Hitler bukását követő kommunista éra alatt.
Regényes, kivételes sztori ez, s amellett,
hogy a film a maga nemében egészen kiváló történelmi tabló, a művészi én
kibontakozásának folyamatába is betekintést enged.
Donnersmarck nagy ívű, 3 órás
mozija sokszor táncol a giccs határán, de a németek megbecsült rendezője jó
érzékkel mindig visszarántja onnan. Ettől függetlenül sokan fogják így is picit
szentimentálisnak találni a filmet. De Donnersmarck mentségére legyen szólva:
kitűnően építette fel a forgatókönyvet, hiába a 180 perces játékidő, egy percre
sem éreztük unalmasnak a sztorit. S bár a karakterek némileg elnagyoltak, így
is izgalmasan és érdekfeszítően, több szemszögből, érdekes perspektívákból
követhetjük nyomon a művész életét, a művész felemelkedését, kiteljesedését.
Előbb-utóbb valaki úgyis lecsapott
volna Richter történetére, s filmre vitte volna azt - mert valóban a vásznon a
helye. Így pedig a legjobb dolog, ami történhetett, hogy Donnersmarck kezébe
került a projekt.
A Mű szerző nélkül nem tökéletes,
nem makulátlan, művészi értelemben legalábbis biztosan nem, de szépen, elegáns
stílusban megvalósított mozi, mely joggal érdemelte ki a tavalyi Oscar-nominációt,
valamint a számos díjat és jelölést. Hiányzik belőle az a zsenialitás, amely A
mások életét naggyá tette, de hosszú idő után ez Donnersmarck
legkiegyensúlyozottabb, legösszeszedettebb filmje.
Jó szívvel ajánljuk!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése