Igen, sajnos ilyen nemzet
vagyunk. Fanyalgunk a Golden Globe - díj kapcsán, szimplán ignoráljuk a Cannes-i sikert,
és összeesküvés elméleteket gyártunk az Oscar-jelölés
hallatán. Majd miután megnyertük az Amerikai
Filmakadémia arany szobrocskáját, azt a díjat, mely tulajdonképpen a filmes
szakma – bárki bármit mond – legnívósabb elismerése, húzzuk a
szánkat, zsidózunk, és keressük a kákán a csomót…
Pedig, figyelem, „meglepő” lesz
és borzasztóan „hihetetlen”: a Saul fia
iszonyúan jó film! Erős, lebilincselő, izgalmas, könnyfakasztó, hatásos – úgy,
hogy egy pillanatig sem él hatásvadász eszközökkel -, emlékezetes és
bármennyire is fáj, de bazira Oscar-díjas!
És ezt a díjat már semmilyen rosszindulat, 'rossz akarás', vagy negatív
erő/energia nem veheti el tőle!!!
Szinte már közhely, annyian elmondták, de Nemes Jeles László filmje
valóban új oldaláról mutatja be a holokauszt
borzalmait; különös, szokatlan „perspektívája” pedig tényleg
testközeli élményt biztosít - és nem csupán azért, mert Erdély Mátyás kamerája végig ott settenkedik Röhrig Géza nyomában.
A Saul fia olyan, akár egy nagyszerű regény, semmit nem rág a szánkba - majd’ mindent rábíz a képzeletünkre. Mert hogy az a legszörnyűbb, amit nem
látunk, az a legborzasztóbb, ami az ember elméjében él: a képzelet sokkal
kegyetlenebb, mint a valóság!
Erdély „szűkre szabott”, zseniális képei sarokba szorítják a nézőt,
Röhrig Géza személyében pedig nem egy színészt látunk, aki eljátssza Sault! Ő maga Saul! Teljes mértékben eggyé válik a karakterrel!
… és kedves fanyalgók: hogy miért kapta meg a direktor néhány
napja a Kossuth-díjat is? …hát „csupán”
azért mert pár hete meg egy Oscarral
lett gazdagabb… és általa a nemzetünk is! Csak mi ezzel a ténnyel valami „megmagyarázhatatlan” oknál fogva nem tudunk megbarátkozni… Sajnálatos.
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése