…amikor ez az óriási,
tagbaszakadt, kőkemény fickó megjelent a vásznon, hirtelen Vincent D’Onofrio Full Metal
Jacket-béli karaktere jutott eszembe. Ugyanaz a szenvtelen közöny, ugyanaz
a félelmetes – látszólagos (?) - nyugalom. Vihar előtti csend… Aztán, ahogy egyre
jobban ássuk bele magunkat a zavarba ejtő, extrém börtönsztoriba, ez a legszélsőségesebb
krízis helyzetben is sztoikus nyugalommal sétafikáló, minden fájdalmat és kínt
lazán viselő „nagyember” egyre rokonszenvesebbé válik.
Még szép, hisz az egykori bokszoló,
drogfutár a pokol legmélyebb bugyraiba – és még annál is lentebb – száll, csak
hogy a családját, feleségét, és születendő gyermekét védje, mentse.
S. Craig Zahler már fergetes debüt munkájával, a westernt horrorral
mixelő Bone Tomahawkkal is bizonyította,
hogy egyéni látásmóddal bíró öntörvényű alkotó. Ami a szívén az a száján.
Noha a Brawl in Cell Block 99 szimpla karakterdrámaként indul,
konvencionális börtönsztoriként, a direktor úgy nagyjából a játékidő felénél
spm-fokozatba kapcsol. És tulajdonképpen egy új film kezdődik: extrém, véres,
mocskos, könyörtelen, pokoli mozi. Valahol hat láb mélyen, a sátán
kazamatáiban.
Nem meglepő Zahlertől a váltás. A Bone Tomahawkból
kiindulva sejteni véltük, hogy ezúttal sem a könnyebik utat választja majd. És
ennek megfelelően, komótosan ugyan, de jönnek a meghökkentőbbnél meghökkentőbb
fordulatok. Jön a rendezőre jellemző nyersesség.
Zahler vonzalma a vérhez és az explicit erőszakhoz azonban korántsem
öncélú. Hisz mindig kikacsint, mindig a tudtunkra adja valami módon, hogy „hahó, ez csak játék”. Ettől még persze
nem érezzük magunkat biztonságban. Főként akkor nem, amikor a magányos főhős, Bradley Thomas fejeket tapos szét, és
nyílt törések árán tör a börtön hierarchia táplálékláncának csúcsára. Az erősebb kutya baszik, ugye. Bradley pedig a legerősebb eb...
Emberünk azonban elvetemült gazfickók mocskos pofáját veri péppé,
és hát a motivációja sem utolsó, épp ezért, bár jól tudjuk, hogy alapvetően a
rossz oldalon áll, simán képesek vagyunk azonosulni vele, hisz erkölcsileg
rendben van a pasas: a jó ügyért harcol. Tiszta eszközökkel és világos
szándékkal. Zahler így csinál az „antihősből”
„hőst”, a pokolfajzatból angyalt. Bravúros, pláne, hogy ilyen alattomos, pokoli
kontextusba helyezi a metamorfózist.
A Brawl in Cell Block 99 mégsem csak egy belevaló, tökös, feszültséglevezető
tesztoszteron-mozi. A direktor nem hazudik a képünkbe: Bradley a családért, a szerelemért, a születendő gyermekéért küzd.
Úgy, hogy már addig is rögös volt az út. Nem brahiból vált bűnözővé, komoly kompromisszumokat
kellett kötnie. Az asszony megcsalta, a házasságuk mélypontra jutott, kis híján
minden ment a levesbe. A fickó azonban óriási elszántsággal és akarással
újjáépítette az életüket, s a feleségével való kapcsolatát is rendbe hozta. Tök
jó, hogy Zahler végig vezet minket Bradley Odüsszeiáján, hisz így valóban
súlya van a történéseknek, így már tényleg van tétje – nem is kicsi – a börtönben
játszódó élet-halál harcnak.
Miként a Bone Tomahawk (Csontok és
skalpok), a Brawl in Cell Block 99
is csak dvd-n és blue ray-en fog megjelenni kishazánkban. De nem is baj, hisz semmiképp
sem pláza-kompatibilis a film – ahhoz túl emlékezetes!
Vince Vaughn for president!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése