…nagyjából az első fél óráig
tartottam tőle, hogy a Testről és
lélekről végig túl artisztikus marad, de aztán helyre állt a rend.
Nem könnyű néznivaló a film, nem
is igen hiszem, hogy a kedvenceim közé sorolom majd, ugyanakkor bizton állíthatom:
megéri a ráfordított időt-energiát.
Nehéz belehelyezkedni Enyedi különös, csendes, nyugodt, mégis feszültséggel teli, hektikus világába. Kényelmetlen mozi ez! No nem feltétlen azért, mert
olyan dolgokkal szembesít, amelyekről még nem hallottunk, vagy amelyek a
komfort zónánkon durván kívül esnek. Nem! Inkább azért, mert hosszasan időz,
zavarba ejtően elméláz ezeken a kényelmetlenségeken - ezeken az intim, furcsa
pillanatokon.
A film sterilitása és
szenvtelensége vélhetően nem mindenkinek fog bejönni. Én magam is több emóciót,
kifejezőbb gesztusokat vártam volna. Főként Morcsányi
Géza karakterével volt nehéz megbarátkoznom. Géza kétségkívül szuggesztív, figyelemreméltó figura, de mivel
amatőr – színészként -, az amatőrizmusa helyenként igen-igen zavaró. Főként a
film első harmadában érezni a csetlést-botlást: mintha Morcsányi olvasná a szöveget. A profi színészekkel való közös
jeleneteiben túl nagy a kontraszt.
Nyilván mindez a szerzői/alkotói
koncepció része, számomra azonban emiatt (is) volt kissé nehezen befogadható
és megközelíthető a film.
Borbély Alexandra viszont ott van ellenpólusként. Az ő alakítása
valóban lehengerlő! Miként az is szenzációs, ahogy Enyedi Ildikó kibontja a történetet.
Két sérült ember áll a sztori
középpontjában. Az egyik testileg, a másik lelkileg „fogyatékos”. Az egyik keze
béna, a másik enyhe (?) autisztikus vonásokat mutat. A minden bizonnyal Aspergeres minőségellenőr lány, és a
magának való gazdasági vezető szerelmi története mindvégig fenn tartja a
figyelmet. Lehetne ez egy hétköznapi, elcsépelt, a fogyatékosságok okán giccses
sztori is, Enyedi azonban egy
különleges történetszállal fűszerezi a cselekményt.
A poént nem lőném le, de miután
fény derül a két főszereplő között zajló nem mindennapi eseményekre – a „meta-vonzalomra”
– egészen új megvilágításba kerülnek az addig látottak. Majd ahogy Enyedi adagolja a fontosabbnál
fontosabb, lényegesebbnél lényegesebb információkat, egyre izgalmasabbá válik a
történet.
El lehetett volna ezt keményen
művészieskedni. Hál’ Istennek nem ez történt. Találni azért modoros metaforákat
és öncélú „villanásokat”, a Testről és
lélekről letisztultsága, hangulata és fogalmazásmódja azonban rendkívül
magával ragadó!
A mellékszálak skicc-szerűsége
picit zavaró, noha az egyik közülük, a pszichológusnő, Tenki Réka emlékezetes antréja pont a történet legmeghatározóbb
mellékzöngéjévé, szegmensévé avanzsál. Mácsai
Pál és Nagy Ervin relevanciája
viszont már erősen megkérdőjelezhető…
A Testről és lélekről kemény film. A képkockákból áradó - már
említett - közöny és szenvtelenség, valamint a borús, búskomor hangulat
megterheli az ember lelkét – még akkor is, ha Enyedi időnként jóleső humorral oldja az apátiát.
…viszont ami nagyon fontos - talán
a legfontosabb: Enyedi Ildikó tud
újat mondani a témában, meg tudja mutatni a szerelmet egy olyan perspektívából,
amelyhez eddig még nem volt szerencsénk!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése