Robert Ford szűkszavú
hangulat-regényéből a kortárs színművészet egyik legkiválóbb „játékosa”, Paul
Dano rendezett kissé esetlen, csetlő-botló családi drámát.
Dano színészi kvalitásai
megkérdőjelezhetetlenek, direktorként azonban még csupán az
atmoszférát érzi, a karakterekben rejlő komplexitást nem, így pedig maga a sztori is bent ragad.
Ford könyve amúgy sem a legerősebb
darab az életműben, ezért is tűnik furcsának, vagy még inkább:
vitathatónak Dano választása. Mit látott ebben az alapanyagban a pali,
hogy életében először késztetést érzett a rendezésre?
Hiába Carey Mulligan és Jake Gyllenhaal,
Dano rosszul időzít. Majd minden jelenet hosszabb és körülményesebb a
kelleténél. S bár a miliőfestés csodás, mégis életszerűtlen a családi dráma,
súlytalan a konfliktus.
No de azért ez egy szép film:
szép emberek (jó színészek), szépen, ízlésesen fényképezett szép díszletek
között kínlódnak nagyjából 100 percen keresztül.
Ígéretes start után a középrész unalomba
fullad, majd a végjáték – szó se róla - ismét tartogat néhány izgalmas pillanatot.
Csak hogy ez a sztori nem elég
érdekes ahhoz, hogy az imént felsorolt erények elegendőek legyenek az
üdvösséghez.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése