A dél-koreai filmeseket kiemelten
foglalkoztatja a ’bosszú’ témaköre. Chan-wook Park pl. egyenesen egy trilógiát
szentelt a kérdésnek, s a trilógia legerősebb darabjával, az Oldboy (2003.)
című, tabukat döntögető, megrázó és zseniális mesterművel, tökélyre
fejlesztette a pszicho-thriller zsánert… majd a Cannes-i Arany Pálma begyűjtése
után – mily’ szerencse, hogy éppen Quentin Tarantino elnökölt akkor a zsűriben
- végérvényesen ráirányította a figyelmet a dél-koreai filmművészetre.
Az I saw the devil Kim Jee-woon
bosszúfilmje, mely közel sem olyan erős, mint az Oldboy, de – hogy is
fogalmazzak… - egyáltalán nem egy elhanyagolható „darab”, s a hibáival,
gyengeségeivel együtt is tekintélyt parancsoló alkotás.
Jee-woon tapasztalt direktor,
hazájában olyan sikerfilmeket készített már, mint pl. A jó, a rossz és a furcsa
c. bizarr western (!), vagy a Két nővér c. drámai, művészi hangvételű, mélylélektani
thriller (melyet aztán Hollywood remake-elt is, természetesen szarul). Ezt követően 2013-ban a rendezőnek lehetősége nyílt egy amerikai, nem túl jó, de azért nem is
olyan rossz, akciófilmet készíteni Schwarzenegger főszereplésével (Erőnek
erejével)... Ami tehát a műfajokat illeti, Jee-woon filmográfiája elég „színes”
és változatos…
…de kanyarodjunk vissza a 2010-es
esztendőhöz. Ekkor készült ugyanis kritikánk tárgya, a Láttam az ördögöt,
melynek premierjére 2011 januárjában került sor, a rangos, észak-amerikai Sundance
Filmfesztiválon.
Elhagyatott útszakasz, szakadó
hó, lerobbant autó. Egy kétségbeesett nő vár a felmentő seregre. Kisbusz parkol
a bajbajutott fiatal hölgyike kocsija mellé, s a sofőr kezdetben
segítőkészséget színlel. Majd kisvártatva előkerül a kalapács, s Joo-yeon pillanatokon
belül a kegyetlen – nőkre vadászó - sorozatgyilkos karmai közé kerül. És
természetesen nem ússza meg sem csonkítás, sem pedig „fejezés” nélkül…
A brutális Kyung-chul azonban
egyetlen aprócska hibát vét. Nevezetesen: rossz áldozatot választ. Joo-yeon
ugyanis a bosszúra szomjas titkos ügynök, Soo-hyeon néhai menyasszonya.
A film az első perctől az
utolsóig hihetetlenül zaklatott és mellbevágó, főként a kendőzetlenül ábrázolt
agresszió és brutalitás okán – csak úgy patakzik a vér, törnek a csontok.
Sajnos azonban a lélektan, s Soo-hyeon metamorfózisának bemutatása háttérbe
szorul. Pedig lett volna ebben lehetőség jócskán: „Hogyan válik a rend őre
kegyetlen gyilkossá? Miként pusztítja a lelket és az elmét a mindent elsöprő
gyűlölet és bosszúvágy? Ad-e valójában kielégülést a retorzió, a megtorlás?”.
Minderre csupán a film záró
képsorai utalnak, nem is olyan rosszul – kellően árnyaltan -, de a hiányérzet
azért így is bőven megvan.
Park 2003-as mesterművével
ellentétben Kim Jee-woon bosszú sztorija nem képes katarzist okozni - meglehet,
nem is ez volt a cél, hiszen itt az erőszakos, minden humánus vonást nélkülöző
reváns létezik csupán.
A két főszereplő – érdekes, hogy
épp az Oldboy „odeszu”-ját megformáló színész játssza most a rossz fiút –
óriási alakítást nyújt, főként a gonosz Min-sik Choi, aki ennél őrültebb tán
már nem is lehetne (a tekintete és a mimikája valóban ördögi), de Byung-hun Lee
(G.I. Joe – széria) – a dél-koreai filmipar ügyeletes szépfiúja - is nagyszerű
és hiteles az elszánt titkos ügynök szerepében.
Az I saw the devil megtekintése
szigorúan nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Vérvörös 18-as karika!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése