Mi lenne, ha következmények
nélkül kibelezhetnéd a faszkalap főnöködet, aki az év végi karácsonyi vacsorán
már megint prosztó módon lealázott a kollégák előtt, és persze, hogy ismételten
nem szavazta meg neked a 13. havit?
Örömmel töltene el, ha a seggfej,
minden lében kanál kertszomszédod, aki már megint lop a barackosból, az
életéért könyörögne, miközben egy AK-47-est szorítasz a fejéhez?
Megkergetnéd baltával az utcabéli
pofátlan kis suttyót, aki csak azért is rendre a sövényed elé szaratja a tacskót?
Felettébb izgalmas kérdések…
James DeMonaco A bűn éjszakája c.
mozija – angolul The purge, ami annyit tesz: ’megtisztítás’ (a filmben
’irtás’-ként emlegetik…) – egy olyan nem túl távoli jövőbe kalauzolja a nézőt,
ahol az állam, minden évben engedélyez egyetlen olyan éjszakát, amikor „mindent
lehet”.
Ergo: mindenféle retorzió nélkül
kibelezheted a főnöködet, fejbe lőheted egy AK-47-essel a kertszomszédodat
valamint levághatod baltával az utcabéli pofátlan kis surmó fejét.
Minderre az erőszak visszaszorítása (!!!)
miatt van szükség. Amióta ugyanis az Usa-ban – hol is játszódhatna máshol a
történet? – bevezették az ’írtást’, a bűnözési ráta csökkent, a munkanélküliség, mint olyan megszűnt, a gazdaság pedig köszöni szépen kurva jól van és virágzik.
Here comes the brand new world…
Az ’irtás’ éjszakáján azonban pár
órára felfüggesztik az idillt: boldog boldogtalan vérszomjas vadállattá
változhat, és tényleg nem tudhatod, hogy ki fog kést döfni a hátadba – tán a
szomszéd Mrs. Grace, aki délután még almás pitével kínált?
A felütés elég erős, a színészek is – Ethan Hawke-al az élen –
kitesznek magukért.
Haragudni „csak” a kidolgozatlan
forgatókönyvre lehet. Mert igen is lehetett volna egy igazán fasza kis kult
film is A bűn éjszakájából. Ehelyett úgy érezzük picit magunkat, mint amikor
a 94-es vb-döntőben Robbie Baggio csúnyán fölé bombázott a mindent eldöntő
11-esnél.
Kétségtelen azonban, hogy egy
meglehetősen erős atmoszférájú filmmel van dolgunk, mely bizonyos tekintetben
egész ügyes kis thriller (valahol a Pánikszoba és a Furcsa játék között
félúton), viszont mégsem tudott – szinte semmilyen szinten sem - reflektálni az
általa felvetett kérdésekre, és érdemben kibontani a benne rejlő lehetőségeket.
Akár egyfajta orwelli víziót is kaphattunk volna, mégis, be kell érnünk a sok
vérrel, a nem túl drámai családi drámával, és a lőtt sebbe döfött konyhakéssel.
Az is valami…
Ja, és naná, hogy jön a második
etap, ugyanis az amerikai mozikban kasszát robbantott a The purge!
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése