Az Amerikai Filmakadémia minden
évben kiemel bizonyos filmeket melyeket kitüntet a figyelmével és szeretetével,
míg egyes alkotásokat
méltatlanul mellőz.
Vajon miért nem találjuk a
Prisoners-t, a Rush-t vagy példának okáért a The way way back c. műveket a
2014-es Oscar nomináltjai között egyetlen kategóriában sem?
A Phillips kapitánnyal
kapcsolatban ambivalens érzések kavarognak bennem, mert egyrészt adva van egy
hibázni nem igazán tudó rendező, Paul Greengrass, aki mértani precizitással és
pontossággal „szerkeszt”, és jelenleg talán az egyik legkiegyensúlyozottabb
„portfólióval” rendelkező direktor a palettán, ugyanakkor mégis azt gondolom,
hogy a Captain Phillips egy icipicit túlértékelt dráma a rengeteg jelölésével
és megelőlegezett díjával egyetemben.
A film – valljuk be - döcögősen
indul. Megismerjük a fizimiskára kissé Vágó Istvánra hajazó Tom Hanks-et, aki
egy teherhajó kapitányaként Szomália partjai mentén hajózik a Maersk
Alabama-val és annak kb. 20 fős legénységével. A hajót nem sokkal az Ománból
való indulása után kalózok támadják meg, és megkezdődik a kilátástalan, és az
idő előrehaladtával egyre feszültebb túszdráma, melynek kulcsszereplője az
Alabama kapitánya, Richard Phillips, aki a támadókkal való huzavona során a
szomáliai kalózok – egyébként szerencsétlen és szegény sorsú halászok –
foglyául esik egy rozoga mentőcsónakban.
A mozi tehát egy óra után kezd
igazán érdekessé és feszültté válni, hogy aztán egy valóban megrendítő és
drámai végben csúcsosodjon ki.
Tom Hanks visszatért, és bár
mondhatnánk, hogy címszereplőként a hátán viszi a filmet, de az igazság az,
hogy a tök ismeretlen, 28 éves, első filmszerepében tündöklő Barkhad Abdi simán
lemossa a színről a kétszeres Oscar-díjas szupersztárt. Abdi – nyilván
múltjából kifolyólag (Mogadishuban született, majd Jemenben nőtt fel hatalmas
szegénységben és nyomorban) – maga a nagybetűs „dráma”, és egyértelműen az ő
személye, érzékeny és színésznagyságokat megszégyenítő alakítása az, ami miatt
naggyá és maradandóvá válik a Phillips kapitány. Hanks szomorú, elgyötört tekintetét
már ismerjük a Számkivetettből vagy a Ryan közlegény megmentéséből, de a sorsába mélységesen beletörődött Abdi
rezignált arckifejezése túlmutat a családjáért
rimánkodó kapitány és közember – vagyis Hanks jól ismert - mimikáján és
gesztusain: itt kérem vérbeli dráma van, ami kegyetlen, izzadtságszagú,
kíméletlen, nagyon emberi és nyomorúságos.
Greengrass mozija tehát sokkal
inkább Barkhad Abdi és vele együtt Szomália drámája, mint Richard Phillips
kapitányé.
Dokumentarista, a direktorra és
az operatőr Barry Ackroyd-ra jellemző snittekkel és kameramozgásokkal operáló,
precíz, jól elmesélt, izgalmas dráma az igaz történeten alapuló Captain
Phillips, mely, ha nem is a tavalyi év egyik legjobbja – mint ahogy azt az Akadémia
számos Oscar-jelölése sugallja -, de nyilvánvalóan értékes és figyelemreméltó
alkotás.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése