The sessions - A kezelés

A 2012-es Sundance egyik nagy favoritja volt A kezelés. Nem véletlenül, hiszen ez az ízig-vérig indie mozi az az évi termés egyik legjobbja!

Az alkotás tempója és lelkülete a 80-as, 90-es évek minőségi Hollywoodját idézi: kellemesen ráérős (de nem unalmas!), szívet melengető és bensőséges. 

A nyaktól lefelé béna, mozgásképtelen író története természetesen „hálás” téma, de Ben Lewin író-rendező okosan egy első ránézésre oda nem illő – de annál izgalmasabb – szálat font bele a szokványos drámai szövetbe.

A John Hawkes (könyörgöm, mikor kap már Oscart???) által kitűnően megformált mozgássérült ember nem nyugszik bele a tehetetlenségbe: közel a 40-hez, igen is szexelni akar! Helen Hunt szexterapeuta, valamint William H. Macy katolikus pap karaktere itt lép a színre: a ’testi’ és a ’lelki’ támasz megnyilvánulásaként. Ez a kettősség aztán kellően összemosódik, még inkább kidomborítva a film humánus voltát. 

A kezelés, azzal együtt, hogy humoros, és önironikus – egy ilyen betegséget ugyan mi mással lehetne „agyonütni”, mint az iróniával… (?) -, meglehetősen drámai is. A szüzesség elvesztését ugyanis nem csak idétlen módon (Amerikai pite és társai…) lehet bemutatni! Ez az „esemény” mindannyiunk életében fontos mérföldkő, jó esetben fennkölt, emlékezetes momentum. Ezt pedig Lewin kiváló érzékkel, nem szentimentális módon, hanem finoman, légiesen ábrázolja, s ha mindent nem is mutat meg – bár Helen Huntból így is jóval többet kapunk, mint azt előzetesen reméltük -, igyekszik a lehető legreálisabban „láttatni” és a lehető legtermészetesebb képet festeni a témáról.

80%

http://www.imdb.com/title/tt1866249/

The raid 2: Berandal

Az első rész, ha nem is reformálta meg az akció zsánert, mindenképp üde színfolt volt a maga nemében. Gareth Evans rendező – writer azonban jól érezte, hogy még egyszer ugyanazt a fegyvertárat nem ürítheti ki, muszáj új irányba vinni a cselekményt és új kontextusba helyezni Rama-t a szuperzsarut. 

Ezen kritériumnak eleget téve a történet most sokkal komplexebb, és „filmszerűbb” – szemben az első epizód „üsd, vágd, nem apád” – mentalitásával. Ennek ellenére viszont a sztori – hiába lett bő lére eresztve és részletesen kibontva – ismét a lélegzetelállító harcjelenetek keretéül szolgál csupán.  A maffia – viszonyok végül is érdekesek, de a verekedések sokkal inkább azok, így a walesi származású Evans „friss” irányultsága – a történetközpontúság - nem túl releváns. Már csak azért sem, mert a karakterek nincsenek eléggé kidolgozva ahhoz, hogy minden egyes tettüket átérezzük. Empátia helyett pedig mi marad?: csakis az ismét profi módon, művészi igénnyel megkoreografált akció szcénák!

Sokan az év – mi több: az évtized - akciófilmjeként ünneplik a The Raid második részét – … és valóban: az indonéz mozi bámulatos és lendületes jeleneteivel, igényes operatőri munkájával jócskán kiemelkedik az átlagból, viszont helyenként olyannyira „túljáratott”, hogy mégsem sikerül flottul megugornia a lécet.

Rama filmvégi, utolsó, mindent eldöntő ütközete a gonosz armadával azért kellően ütős, mint ahogy az alkotás akció szcénáinak legjava (…az az autós üldözés…). 

Az alapsztori DiCaprio téglaként történő ’beépülésére’ hajaz, de párhuzamként akár még Donnie Brasco neve is felmerülhet, azzal együtt, hogy itt mélylélektan híján patakzó vérfolyam van, valódi jellemrajz helyett pedig pár vonallal felskiccelt graffiti.

Összességében a 2014-es folytatás hozza az első rész teljesen ’okés’, rendben lévő színvonalát, sőt, bizonyos tekintetben picit tán még túl is licitálja azt. Kíváncsian várjuk, hogy milyen jellegű munícióra futja majd a 3. etapban. Mert, hogy lesz The Raid - trilógia, az tuti! 

80%

http://www.imdb.com/title/tt2265171/