A 2012-es Sundance egyik nagy
favoritja volt A kezelés. Nem véletlenül, hiszen ez az ízig-vérig indie mozi az
az évi termés egyik legjobbja!
Az alkotás tempója és lelkülete a
80-as, 90-es évek minőségi Hollywoodját idézi: kellemesen ráérős (de nem
unalmas!), szívet melengető és bensőséges.
A nyaktól lefelé béna,
mozgásképtelen író története természetesen „hálás” téma, de Ben Lewin
író-rendező okosan egy első ránézésre oda nem illő – de annál izgalmasabb –
szálat font bele a szokványos drámai szövetbe.
A John Hawkes (könyörgöm, mikor
kap már Oscart???) által kitűnően megformált mozgássérült ember nem nyugszik
bele a tehetetlenségbe: közel a 40-hez, igen is szexelni akar! Helen Hunt
szexterapeuta, valamint William H. Macy katolikus pap karaktere itt lép a színre: a ’testi’ és a ’lelki’ támasz megnyilvánulásaként. Ez a kettősség aztán kellően összemosódik, még inkább kidomborítva
a film humánus voltát.
A kezelés, azzal együtt, hogy
humoros, és önironikus – egy ilyen betegséget ugyan mi mással lehetne
„agyonütni”, mint az iróniával… (?) -, meglehetősen drámai is. A szüzesség
elvesztését ugyanis nem csak idétlen módon (Amerikai pite és társai…) lehet
bemutatni! Ez az „esemény” mindannyiunk életében fontos mérföldkő, jó esetben
fennkölt, emlékezetes momentum. Ezt pedig Lewin kiváló érzékkel, nem
szentimentális módon, hanem finoman, légiesen ábrázolja, s ha mindent nem is
mutat meg – bár Helen Huntból így is jóval többet kapunk, mint azt előzetesen reméltük
-, igyekszik a lehető legreálisabban „láttatni” és a lehető legtermészetesebb
képet festeni a témáról.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése