Az azért nem túl jó előjel, ha:
1. egy filmet nagyon sokáig forgatnak 2. az etyeki Korda stúdióban zajlik az a bizonyos maratoni forgatás 3. folyamatosan
tologatják a premier időpontját 4. a bemutató tulajdonképpen majd’ 2 évet
csúszik 5. a rendező elsőfilmes 6. a forgatókönyvet az a Chris Morgan jegyzi,
aki a meglehetősen „oláh” The fast and the furious: Tokyo drift szkriptjét
követte el 7. szerencsétlen zöldfülű direktor nem képes kézben tartani a
gyeplőt, így a tervezett – amúgy sem túl szerény - kb. 100 milliós büdzsét 175
millára dagasztja. …és még sorolhatnánk…
A 47 Ronin tehát borzasztóan
rossz csillagzat alatt született, és hát ez kurvára látszódik/érződik is rajta.
A 175 misi jótékony hatását
szinte egyáltalán nem érezni, pár milliós költségvetéssel látványosabb mozik
készülnek manapság. Nem véletlen, hogy óriási nagy „financial failure” lett a
film.
A CGI gyengusz, de emellett a
plot és a történetvezetés is hagy némi kívánni valót maga után.
Sajnos lerí, hogy Carl Rinsch
direktor meglehetősen tapasztalatlan még: ahol fel kellene pörgetni a sztorit,
ott elaltatja, ahol pedig merengeni, drámázni kellene, ott indokolatlanul begyorsítja a tempót.
De hogy ne csak negatívumokat
említsünk: a 47 Ronin azért szódával elmegy, mert szépek a díszletek,
helyenként egészen szemet gyönyörködtető az operatőri munka, Hiroyuki Sanada
személyében adott egy szuggesztív „mellék-főszereplő”, és nyilván sokaknak be
fog jönni ez az Amerika-kompatibilis fantasy hangvétel.
Retro szamuráj movie helyett egyszerűcske
kalandocska.
Boeing helyett kissé döcögős
fapados…
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése