Lehet, hogy az én készülékemben
van a hiba, de némileg túlzásnak tartom a filmmel kapcsolatos őrülten pozitív
kritikákat. Az olyan megállapításokat meg pláne, miszerint A tél katonája
Sydney Pollack klasszikusához, A keselyű három napjához hasonlóan ’mély’, és ’magvas’
mondanivalóval bír. Az egyetlen kapcsolódási pont Pollack mesterművéhez nem
más, mint Robert Redford, aki meggyőzően hozza Alexander Pierce genyó
karakterét. De ennyi.
Két film volt eddigi
„pályafutásom” során, amelyen szó szerint bealudtam a moziban. Az egyik a Harry
Potter és a bölcsek köve volt még 2001-ben, amelyre a húgom rángatott el annak
idején, a másik „élmény” pedig pont 10 évvel az első „szundi” után történt
2011-ben, és az Amerika kapitány: Az első bosszúálló c. filmhez, valamint
újfent a hugihoz köthető. A konzekvencia azonban nem az, hogy messzire kerüljem
el azt a vetítőtermet, amit a húgom pécézett ki magának, hanem hogy mindkét
ominózus alkotás bődületesen szar volt.
Ehhez mérten tehát az Amerika
kapitány második felvonása valóban óriási mozi, de ahogy a – nem Amerika -
„Kapitány”, Mr. Keating mondta volt: mindent nézzünk meg más szemszögből is! Az
az: ez még mindig kevés az üdvözüléshez, kedveseim!
Amikor olyan kirobbanó erejű,
feszültséggel teli szuperhősös filmek készülnek, mint a The dark knight és a
The dark knight rises, és amikor olyan mesteri és míves kalandokban lehet
részünk, mint a Batman begins-ben, akkor azért nem bólogathatunk A tél
katonájára őszinte elismeréssel. Félre ne érts, fasza kis 2 óra ez, a mostani
viszonyokat figyelembe véve még minőséginek is nevezhetnénk, de ugye van az a
mondás, hogy „vakok között a félszemű az első”… A McDonald’s-os Big Mac-től
pedig azért már így, 2014 tájékán illene nem leseggelni. Tudjuk hát a helyén a
dolgokat!
A film azért felvonultat egy
rahedli lélegzetelállító akció jelenetet, és Sebastian Stan, vagyis Bucky
Barnes személyében Amerika kapitány végre kapott egy valóban testhez álló,
kíméletlen ellenfelet. Mindennek tetejébe pedig Redford kiválóan játszik! Eleve
jó húzás volt a Sundance – és vele az indie filmek – atyját egy ilyen egyértelműen
mainstream moziban szerepeltetni!
Szumma szummárum: frankó kis móka
ez, pörgős, nem feltétlen konzekvens, de jól eső hollywoodi agymenés, látványos
akciókkal és jó ritmusú rendezéssel. Bizton állíthatom: klasszul fogsz
szórakozni, csak ne legyenek óriási elvárásaid! És könyörgöm, hagyjuk A keselyű
három napját, annyira nem helytálló…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése