Különösen problémás
tinédzserekről már számos nevelő célzatú alkotás született korábban, de ennyire
szeretetteljes, szívbemarkoló filmet, mint a Short term 12, még tutira nem
hozott tető alá egyetlen rendező sem.
A szociálisan meglehetősen
érzékeny Destin Cretton a 2012-es I am
not a hipster után ismét komoly társadalmi problémákat boncolgat. Az
Átmeneti állomás egy speciális nevelőotthon mindennapjaiba enged betekintést.
Megismerjük az otthon lakóit, illetve a fiatal, huszonéves felügyelőket, akik
vállvetve harcolnak – a szó szoros értelmében - a hátrányos helyzetű, sok
esetben lelki beteg pártfogoltjaikért. Minden nap egy új küzdelem, s mindez
nyilván kihatással van a segítőszándékú szociális munkások életére is.
Cretton alkotása helyenként
szinte dokumentarista jelleget ölt. Olyan, mintha mi is ott csücsülnénk
Masonnal a fekete srác, Marcus szobájában - s így mi is elképedve és
átszellemülten figyeljük a világból kiábrándult Marcus elkeseredett,
kíméletlenül őszinte rapjét…
A fiatal színészek nagyszerűen teljesítenek.
Főként a Mia Wasikowska-ra kísértetiesen hasonlító Brie Larson, aki a The
spectacular now Cassidy-jeként lehet mindenki számára ismerős. Mellette még
John Gallegher Jr. érzékeny játéka is említésre méltó - de tulajdonképpen
minden szereplőnek jár a dicséret, senki sem lóg ki e tekintetben a
tornasorból!
Egy-egy kidolgozatlanabb karakter
– és cselekményszál - ugyan akad, de a Short term 12 őszintesége és
feddhetetlensége palástolja az apró-cseprő hibákat.
Szívfacsaró mozi élmény, egy
újabb gyöngyszem, amit kishazánk forgalmazói valami különös oknál fogva nem
tartottak arra érdemesnek, hogy a magyar közönség megismerkedhessen vele… Öreg
hiba!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése