A világ egy mániákus
sorozatgyilkos szemével…
A 2012-es Maniac az 1980-as,
hasonló címmel ellátott slasher újragondolása. Az eredetit ugyan nem láttuk, de
az Alexandre Aja – művek remake-je meglehetősen felkavaró és beteg alkotás lett.
Frank, a skalpvadász serial killer ténykedéseit követhetjük
nyomon ebben a zaklatott, feszültséggel teli bő 80 percben.
Az Aja által írt és producerelt
Maniac sava-borsa a kamerakezelésben rejlik. Nem, hál’ Istennek nem egy új found footage filmről van szó. A Maniac azzal
sokkol, hogy minden egyes történést a gyilkos szemszögéből látunk. Olyan
ez, mintha egy bizarr Call of duty-t
játszanánk.
A Maniac ennek ellenére – vagy épp
ezért? - nem hasít pszichológiai mélységekbe, Frank motivációjáról vajmi
keveset tudunk meg. Az anyja prosti volt, a srác pedig kisgyerekkorában
többszörösen is szemtanúja volt, amint a muttert 2-3 pasi ’kezelgeti’,
különböző pozitúrákban…
A magyarázat tehát harmatgyenge;
de nem is ez a lényeg, mikor a félelemkeltés ilyen jól működik, és a
zsánerelemek ennyire a helyükön vannak. A POV-látószög különleges élményt
biztosít, s Elijah Wood – bár nagyrészt inkább csak a kezét látjuk (tudod,
COD!) és a hangját halljuk – remek választás volt a szerepre!
Eredeti, invenciózus horror a
Maniac, mely azzal, hogy gyakorlatilag a nézőre osztja a gyilkos szerepét (a
kezünkben van a kés, mi fojtogatjuk a fürdőkádban Anna középkorú ügynökét…)
abszolút mértékben kényelmetlen szituációt teremt az első perctől az utolsóig.
Végül is ezért az élményért
nézünk horror filmet. Vagy nem?
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése