2014. október 9., csütörtök

Borgman


A Borgman minden szempontból az év legbizarabb, legkülönösebb filmje, és nem gondoljuk, hogy a hátralévő néhány hónapban bármi is überelhetné e tekintetben.
Alex van Warmerdam, a film rendezője komoly színházi múlttal rendelkezik, s ezen tapasztalatait remek érzékkel hasznosítja a vásznon. A Borgman ugyanis olyan, mint egy elmebeteg, nonszensz színdarab! Sok esetben nem is értjük igazán, hogy mi miért történik az egyébként lebilincselő bő 100 percben…


Warmerdam eszköztára nagyban hasonlít Haneke-éhez: a Borgman egyszerre vérkomoly, s egyszerre ironikus és vicces. Szatíra, amely a nyugati jóléti társadalmat ekézi, méghozzá igen vehemensen és hathatósan.
S hogy mégis miről szól a film?
A címszereplőt néhány begőzölt fickó üldözi ki földalatti menedékéből. Borgman ekkor úgy fogalmaz, hogy „lebuktunk”, de hogy mire céloz ezzel, az csak egy bizonyos idő elteltével körvonalazódik…
A menekülés hevében a főhős egy gyönyörű környezetben lévő családi házban kér átmeneti szállást, ahonnan a ház ura első körben „szépen” kitessékeli (jól helyben hagyja). A feleségben azonban lelkiismeret furdalást kelt a csavargóval való kegyetlen bánásmód, így a ház melletti kis viskóba bújtatja az idegent, aki idővel – hogy úgy mondjam – elkezd visszaélni a nő vendégszeretetével…


Eztán olyan eseménysor veszi kezdetét, ami először is: rendkívül érdekfeszítő (vajon mi a búbánat kerekedik ki ebből?), másodsorban pedig annyira abszurd (feltűnnek Borgman titokzatos segítői, akik furcsábbnál furcsább eszközökkel és módszerekkel kerítik hatalmukba a családtagokat…), hogy a gyanútlan néző csak pislog és pislog…
Warmerdam kifejező képsorokkal operál, Borgman és kompániája groteszk „mentőcsapat”, akik igyekeznek megóvni a nyugati vírussal még nem teljes egészében (?) megfertőzött és megbetegített fiatal családtagok lelkét. 


A címszereplő Jan Bijvoet kiváló ’játékos’, vonásai erősen hajaznak az osztrák Christoph Waltz fizimiskájára... És ha már a színészekről beszélünk, érdekesség, hogy a rendező is feltűnik a műben, mégpedig Borgman „csapatának” egyik nem túl bőbeszédű, de annál tevékenyebb tagjaként.
A Borgman nem mindennapi alkotás, számos vitát generálhat, kibeszélhetjük, megcsócsálhatjuk, értelmezhetjük - viszonylag sokféleképpen.
Warmerdam elérte a célját!

85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése