2014. október 21., kedd

22 Jump Street - A túlkoros osztag


A Johnny Depp hírnevét megalapozó tévésorozat „mozifilmes kivetülése”, vagyis a 21 Jump Street (értsd: az előző rész) oltári nagy sikert aratott, nem is volt hát kérdés, hogy lesz folytatás. És most itt van A túlkoros osztag, s Phil Lord rendező (A Lego kaland; Derült égből fasírt) nem is nagyon változtatott a jól bevált recepten. Ha már egyszer a nagyérdemű ráérzett az ízére a dolognak, akkor minek módosítani az összetevőkön? 


Bár sokan az utóbbi évek legjobb, legklasszabb, leglegleg vígjátékaként emlegetik már most, maradjunk annyiban, hogy a 22 Jump Street egy korrekt vígjáték, vagyis olyan vígjáték, amilyennek minden vígjátéknak alapvetően lennie kellene!
Eleve nehéz feladat a klasszikus buddy movie-t, illetve magát az akció-komédia zsánert kikarikírozni. Ez Phil Lordnak helyenként sikerült, de vannak pillanatok, amikor a filmje nem több szimpla idióta marháskodásnál. Ettől függetlenül a 22 Jump Street működik, tény azonban, hogy semmi újat nem hoz, s még csak vérfrissítést sem jelent a műfaj számára. Aki azt állítja, hogy ez egy korszakalkotó vígjáték, az hazudik, de minimum túloz. 


Ettől függetlenül – és most jöjjenek a pozitívumok – mindenki kellemes szórakozásra számíthat, aki a film mellett teszi le a voksát. Az a jelenet pl., amikor Jenko rájön, hogy Schmidt (Jonah Hill, játsszon bármilyen szerepet, mindig rendkívül meggyőző) Dickson kapitány lányát kúrogatja, kifejezetten vicces és hangosan röhögős. De számos momentumot kiemelhetnénk még: Hill slam poetry-s rögtönzését, Jenko botladozásait és bénázásait az egyetemi szemináriumokon, vagy a filmvégi kb. 5 perces önironikus montázst. 


A két főszereplő, Jonah Hill és Tatum között kiválóan szuperál a hollywoodi kovalens kötés, valóban ők viszik el a hátukon a filmet, s hiába ékelődik egy-egy üresjárat az egészen vicces szcénák közé, a főhősök tesznek arról, hogy ne lankadjon a figyelem. Még úgyis, hogy A túlkoros osztag jófiú módjára követi a zsáner jól ismert dramaturgiáját.
Vagyis: hiába szeretne a 22 Jump Street egyfajta kifordított vicces buddy cop movie lenni, végül is megmarad „szimplán” vicces buddy cop movie-nak. Amivel az égvilágon semmi baj nincs, főként, ha mi nézők közben egészen jól szórakozunk. 

75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése