Bár már 2013-ban elkészült, csak
a napokban került bemutatásra a tengerentúlon…
A Horns Alexandre Aja, a franciák
újhullámos horror-gurujának új agymenése, mely Joe Hill (Stephen King "kicsi" fia!!!) magyarul is megjelent Szarvak c. horror-fantasy regénye nyomán
készült.
Na már most: ez az az alapanyag,
amihez biztosan nem lett volna szabad hozzányúlni, ugyanis filmes eszközökkel
nem lehet átütni a mondanivalót! Talán szegény megboldogult Kubricknak, vagy
David Lynchnek sikerült volna, vagy a maiak közül Peter Jacksonnak, de a
franciák kissé túlértékelt „csodagyereke” túlságosan beleszeretett Hill
regényébe, és – történt már ilyen – nagy igyekezetében összebarmolta
az adaptációt.
Ne kerteljünk: Aja egy
elképesztően nagy sületlenséget forgatott Hill történetéből – ami, nem győzöm
hangsúlyozni: egész egyszerűen nem működik a nagyvásznon, s ezt Aja-nak –
rajongóként – illett volna érezni, tudni.
A Horns színvonalában az év legegyenetlenebb
mozija.
Kétségtelen, hogy vannak egészen
rendben lévő szcénák, de amikor Aja elkezd komédiázni és kikacsintgatni a néző
felé, akkor valahogy nagyon állva marad a sztori. Ezek a gegek
társadalomkritikának gyengék, viccnek meg ormótlanok, vagyis teljesen kilógnak
a dramaturgiából. A francia iparos ahhoz pedig bőven kevés, hogy mindezt olyan
stílusérzékkel ragadja meg, mint mondjuk Michael Haneke…
De oké, mondjuk azt, hogy Aja
művészi megvalósulásának kivetülése a zagyvaság, és akkor le is zárhatjuk a
témát. Bár ha meg ezt a gondolatmenetet visszük tovább, akkor óhatatlan, hogy
ne jusson eszünkbe az „öncélúság” fogalma, mint olyan…
A francia rendező érti a horror
genre minden csínját-bínját, de a moralizálás és a dráma nem az ő terepe.
Annyiban mondjuk jó érzékkel járt el, hogy meggyőzte Daniel Radcliffe-et a főszerepre,
aki nyilván mindent megtesz azért, hogy elfeledtesse velünk a jó öreg
Harry Potter figuráját, s ennek érdekében egy ilyen marhaságban sem átallott
szerepet vállalni. Radcliffe ennek megfelelően szívét-lelkét beleteszi a melóba, de a lényegen ő sem tud változtatni, miszerint: a Horns horrornak
gyengusz, fekete-komédiának nem elég önreflexív és szarkasztikus, szerelmi
történetnek bárgyú, nyomozós krimi-thrillernek túlságosan kiszámítható,
tanmesének meg oktondi.
Csak ismételni tudjuk magunkat: bizony
meg kellett volna hagyni ezt a sztorit a könyvmolyoknak…
45%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése