Ariane bírónő szigorú szabályok
szerint éli az életét. Akkurátus, precíz, nagyon szingli és… kissé karót nyelt. Az
a típus, akinek a Jó reggelt, Vietnám! Adrian Cronauer-e gondolkodás nélkül szívná imígyen a vérét: „Tudja mi a véleményem?
Magának jobban hiányzik egy kiadós kúrás, mint eddig bárkinek a történelemben!”
Ariane azonban okos nő,
megfogadja az Adrian-i jó tanácsot, és a szilveszteri buli alkalmával szerét
ejti annak a bizonyos „kiadósnak”. A gond csupán annyi, hogy olyannyira jól
sikerül az éjszaka, hogy hősnőnk akaratán kívül, bekapja a legyet. És ez még a
kisebbik probléma. Az igazán nagy gáz az, hogy Ariane semmire nem emlékszik,
mert aznap éjjel a „kiadós” mellé még a pezsi is igen jól esett neki.
Albert Dupontel
színész-rendező-forgatókönyvíró filmje sajnos az egészen jó kezdet dacára végül
frankón 'befullad'. Pedig Istenemre, nagyon akartam szeretni ezt az alkotást, de
igazán ügyes fordulatok, valamint megfelelő „játékosság” nélkül nem sikerült belopnia
magát a szívembe.
A francia filmekre jellemző
diszkrét báj is csak nyomokban érhető tetten a kifejezetten rövidre vágott (mindössze
74 perc a játékidő) 9 hónap letöltendőben, mely nem csak az ötletességben szenved hiányt, hanem
jól kitalált és jól „kibontott” karakterekben sem bővelkedik igazán.
Dupontel szkriptje nem elég erős,
nem elég átgondolt, és nem elég összeszedett ahhoz, hogy jó vígjáték kerekedjen
belőle.
Jócskán egyszer nézős filmecske,
ami még így is bőven túllicitálja a nagy magyar átlagot.
50%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése