Lépjünk túl a borzasztóan
közhelyes béna magyar címen, és fókuszáljunk az alkotásra.
’Boy A’: a brit törvénykezés ezzel
a kifejezéssel illeti a fiatalkorú elkövetőket, ezzel az „anonimitással” igyekszik
megóvni és megvédeni azok személyiségi jogait. …szerencsére a film nem egy
frázisokkal teletuszkolt tárgyalótermi melodráma, és nem is egy agyatlan
akciófilm – tanúvédelmi programmal a főszerepben.
A Boy A nagyon is európai,
jóllehet, Andrew Garfield 2007 óta már javában Hollywoodban „tolja” és kasszasikert
kasszasikerre halmoz, perpillanat épp a Pókember – reboottal. A bűn hálójában
azonban fontos mérföldkő a fiatal angol aktor karrierjében, ugyanis ekkor
figyelt fel rá úgy Isten igazából a szakma. Ezt jelzi – igen érzékletesen - a
2008-as BAFTA-díj (’Best Actor’). Andrew-t ettől kezdve már senki nem szívatta
a nevével, sokkal inkább a játékát méltatta a sajtó – megjegyzem, teljes
joggal.
A film központi figurája Jack
Burridge, aki 14 év után szabadul a javítóintézetből – azt, hogy mit követett
el, fedje inkább jótékony homály -, s mentora segítségével, új
személyazonossággal próbál „re-integrálódni” a társadalomba.
Szerencsére a Boy A kerüli a
kliséket, vagy ha alkalomadtán használ is jól bevált paneleket, okosan,
stílusosan, egyedi módon építi be azokat a történet vázába. De nem is feltétlen
a sztori a hangsúlyos, hanem a megvalósítás, illetve a nyomasztó, lelket
nyomorgató hangulat.
Garfield remek „frontember”,
törékeny és szenzitív, valódi „lírai-én”, akinek „jól áll” a szenvedés. A
felkavaró történet mellett a film bónuszba még egy kis társadalomkritikát is tartogat – a kurva bulvársajtó, ugye… - s ezzel egyértelműen az utóbbi évek
egyik legfelkavaróbb, legsúlyosabb drámáját tisztelhetjük a személyében.
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése