Alejandro Amenábar neve mára már
egyet jelent a minőségi, európai ijesztgetéssel – … és filmmel. Olyan
remekművek fűződnek a 42 éves madridi direktor nevéhez, mint a Nyisd ki a
szemed, a Vanília égbolt, a Más világ, vagy a számos díjjal elhalmozott A belső
tenger.
Amenábar első komolyabb
költségvetésű, 1996-os munkáját, a Halálos tézist viszonylag kevesen ismerik,
pedig egy igazán remekbeszabott, feszült, jó sztorival felvértezett thriller.
A történet a snuff-movie-k
(vagyis a filmszalagra vett borzalmak - gyilkosságok) világába kalauzol, és egy
meglehetősen izgalmas utazásra invitálja a nézőt.
Ebben a témában aztán Joel
Schumacher rendezett 3 évvel később egy egészen okés krimit (8mm) Nicolas
Cage-el a főszerepben, azonban Amenábar műve túlmutat Schumacher
kiszámíthatóbb, direktebb, szájbarágósabb értelmezésén.
Az egyetemi közegben játszódó –
bizonyos tekintetben Crichton ’78-as Kómájával rokon – alkotás szkriptjét a
rendező még a madridi tanulmányai során összegyűjtött élményei alapján írta. Át
is jön annak rendje és módja szerint az „univerzitász-fíling”, az Angelát
alakító Ana Torrent pedig kiválóan hozza az elveszett, rémült egyetemista lány
- karaktert (vizsga-drukk, szakdolgozat-para, ahogy a nagy könyvben meg van
írva…).
Eduardo Noriega (Ördöggerinc;
Nyolc tanú, A szépség és a szörnyeteg) ekkor még zöldfülű volt, de már itt egyértelműsíthető
és tetten érhető, hogy milyen óriási nagy tehetség. A Halálos tézis nem csak a
frankón megírt forgatókönyvnek köszönheti a sikert: Noriega arcéle és ördögi
tekintete miatt is felejthetetlen mozi!
A teljességgel kiszámíthatatlan
és fordulatokban bővelkedő thriller az egyik legfélelmetesebb „eresztés” a
90-es évekből, aki tehát egy icipicit rettegni akar, és lájkolja azt a filmes –
érát, amikor még nem volt CGI és valóban „a sztori” vitte el a balhét, mindenképp
tegyen egy próbát a Halálos tézissel, mely korának egyik
legidegtépőbb mozija.
Klasszik!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése