Spike Jonze (A John Malkovich menet;
Adaptáció; Ahol a vadak várnak) életében először készített szerzői filmet –
vagyis ezúttal valódi, saját ötletből dolgozott -, melyben egy olyan
helyzetjelentést ad a nem is túl távoli jövő szerelmi kultúrájáról, amely
egyszerre elgondolkodtató, intim, szép - és nagyon kétségbeejtő.
Mert igen is aggodalomra ad okot,
ha egy érzelmileg érett, szenzitív, gondolkodó ember az oprendszerébe lesz
szerelmes – még akkor is, ha mindez csupán fikció!
Theodore (Joaquin Phoenix)
egyedülálló férfi, aki épp a válása körüli hercehurcán igyekszik túltenni
magát. A férfi szeretne új élményeket szerezni, s így pusztán kíváncsiságból tölti
le a legújabb intelligens operációs rendszert a netről. A Samantha-nak nevezett
program színt visz Theodore addigi szürke kis életébe. Samantha lesz a társ,
akivel a férfi minden egyes gondolatát megosztja… S hogy lehet-e szexelni egy számítógépes programmal? Spike Jonze filmje megadja a választ…
A nő a fantasztikum határait
áthágva ’ultrahumánus’ módon fejtegeti a szerelmet, egy olyan elképzelt
jövőbeli közegben, melyben sok science-fiction-nel ellentétben nem robotok
rohangálnak fel s alá, hanem a kommunikációs eszközök uralkodnak, s amelyben
cyber barátságok és cyber szerelmek szövődnek. Ez a színes és egyébként rendkívül
barátságos kontextus Jonze szerint némileg hamis és álságos - de épp úgy megvannak
a pozitív hozadékai is, mint a hátulütői. (Na most légy okos Domonkos!)
A Her vitán felül az elmúlt
évtized legszokatlanabb szerelmes filmje: romantika-mentes, de mégis nagyon
emberi és érzelem dús.
Jonze alapötlete tízpontos, nem
véletlen, hogy a forgatókönyv számos rangos díjat zsebelt be (Oscar, Golden Globe
etc.).
Én személy szerint a ’remekmű’ jelzővel a film kapcsán azért icipicit csínján bánnék, de kétségtelen, hogy
egy kifejezetten innovatív, elgondolkodtató és újszerű mozi A nő. Jár a taps!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése