„Van az Amerikai Egyesült
Államoknak egy nyúzott, barázdált, öregedő arca is…”
Ezt a photoshop - mentes, elnyűtt ábrázatot
ismerhetjük meg tüzetesen a True Detective-nek köszönhetően.
A sorozat első 4 része fantasztikus
esettanulmány: a mocsaras lápvidék, Louisiana állam sötét oldala, a düledező
viskók, a Mississippi fülledt hangulata, maga a talányos bűntény, a két
detektív és a teljes kontextus... Alapos ismertetőt kapunk, de mégsem válik a
részletes ábrázolás miatt érdektelenné vagy zavarossá a sztori! Az aprólékos, komótos történetmesélés még inkább „behúzza”
a nézőt Chole és Hart nyomozó univerzumába.
Az 5. epizód egy olyan fordulatot
tartogat, ami igen meghatározó a későbbiekre nézve, illetve sok kérdésre – mely
az előző részekben felmerülhetett - ez a bő 50 perc adja meg a választ.
Talán ez a felvonás a ’legklasszikusabb’ epizód, amely
főként a két rendőr kapcsolatára és magánéletére fókuszál.
Végtelenül profin szerkesztett
film A törvény nevében. A Fukunaga - Pizzolatto duo nagyon jól tudja, hogy
hogyan kell az orránál fogva vezetni a nézőt, s hogy hogyan lehet mindvégig
fenntartani a figyelmet és a feszültséget. Ez egy 8 X 55 perces mini sorozat
esetében óriási fegyvertény, mi több, hatalmas privilégium!
A jellemfejlődés nagyon ügyesen,
árnyaltan kerül bemutatásra, McConaughey és Woody Harrelson pedig brillíroznak!
Érdekes, hogy az első 4 részben
egyértelműen konegi vitte a prímet, míg a történet második felére Harrelson
egyes jelenetekben szinte már – már lejátssza a színről a friss Oscar-díjas
sztárt. Bár a hihetetlenül izgalmas utolsó epizód zárójelenetében aztán
McConaughey ismét felülkerekedik.
Kiváló páros ők így ketten! ..."isteni színjáték" – ördögi tartalom ide vagy oda…
A True detective egyértelműen az
utóbbi évek legklasszabb, legérdekfeszítőbb, legmélyrehatóbb krimije. Tökéletes mozi… Csavaros, izgalmas, jó karaktereket felvonultató film, remek, hihető, realisztikus
végkifejlettel, mely szerencsére – bölcsen – elkerüli a színpadiasságot.
…és a sorozat megtekintése után
csak egyetlen hiányérzet marad: mégpedig az, hogy vége van.
Örök élmény, de tényleg!
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése