Liam Neeson-nak annyira jól áll
az akció műfaj, hogy az elmúlt 5-6 évben szinte csak és kizárólag ennek a zsánernek
hódolt. És mivel Jaume Collet-Serra
rendezővel egyszer már „jól bevásárolt” (2011: Ismeretlen férfi), s az az együttműködés
viszonylag gyümölcsözőnek is bizonyult, ezért a színészveterán 62 évesen ismét
úgy döntött, hogy egy bazi kemény fazon bőrébe bújik, és újfent akciózgat
kicsit.
Persze az igazsághoz az is hozzá
tartozik, hogy Neeson a Takenben volt eddig a legmeggyőzőbb, azt a sziporkát
azóta sem sikerült megismételnie – de még csak meg sem közelítette igazán.
Viszont mivel ott olyan baszott magas volt a léc, és ő olyan szépen átugrotta,
így már simán beérjük tőle egy kevésbé látványos floppal is.
A Non-stop rosszéletű, alkoholista
légi marsalljaként (itt bejátszik egy kis John McClane – feeling) Liam Neesonnak
ezúttal egy komplett utasszállító repülőgéppel kell megküzdenie. Illetve azzal
a fazonnal, aki a gép felszállása után röviddel elhinti, hogy amennyiben nem
kap 20 percen belül 150 millió dollárt, elkezdi szép sorjában, módszeresen kiiktatni
a járat mit sem sejtő utasait. A marsall és az akkor még anonimitásba burkolózó
bűnöző közti sms-ezgetést tök jól jeleníti meg a film – a poént nem lőném le...
A Non-stop első félideje
kifejezetten klausztrofób, feszült és talányos. A sztori frankón bontakozik
ki, azzal együtt, hogy természetesen már itt felfedezhetőek tipikus műfaji „panelek”.
Pl.: A főhős vázolja a szitut a felettesének, majd az, ahelyett, hogy segítő kezet
nyújtana, megkérdőjelezi beosztottját, s végül – tök értelmetlenül és
megalapozatlanul - bűnbaknak kiáltja ki azt.
A jó néhány logikai bukfenc és dramaturgiai baki dacára a Non-stop klasszul hozza a 90-es évek klasszikus akciófilmjeinek
hangulatát. Ráadásul
sokkal tempósabb és egységesebb mozi, mint Neeson és Jaume Collet-Serra korábbi
közös munkája, az Ismeretlen férfi.
Departure is okay! Arrival is
doubtful…
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése