Tele van a tököd az
aggodalmaskodó ősökkel? Idegesít a Mutter folytonos lamentálása? Lázadsz a
fater idióta, maradi szabályai ellen? Kurvára nincs kedved magadba diktálni nap
mint nap Anyu híg zöldséglevesét?
Építs egy házikót a haverjaiddal
a kerek erdő közepén, szarj le mindent, légy férfi, vonulj el a „civilizáció”
elől!
A 2013-as Sundance Zsűri
Nagydíjára jelölt The kings of summer hősei tini korban lévő, belevaló srácok, akik megelégelik a szülők aggályoskodásait, és elhatározzák, hogy
önfenntartó, remete életmódot folytatva a természetbe teszik át székhelyüket.
Na jó, egy kis Kentucky Fried Chicken azért belefér…
Aranyos film ez, vérbeli feel good
movie, nagyon erős képekkel - melyen a nyár gyönyörű fényei szűrődnek át.
Biaggio figurája telitalálat, de a főszereplő Joe enyhén szociopata faterjának
is köszönhetünk jó néhány felejthetetlen jelenetet.
Kiváló a soundtrack, csodás a
helyszín, nagyszerű a hangulat. Az egész alkotásból egyfajta gyermeki
gondtalanság árad – ez utóbbi tán a legfőbb erénye A nyár királyainak.
Mindemellett a film ügyesen
vegyíti a nosztalgiát a humorral! Tuti, hogy te is permanens, jóleső mosollyal
az arcodon fogod végigülni a 3 kisvárosi srác történetét. „…bár én is velük
építhettem volna a kunyhót… és együtt ugorhattunk volna óriási seggest a
szikláról a bányatóba…”
A főszereplő Nick Robinson –
ezidáig inkább csak televíziós sorozatokban vigéckedett – tehetséges srác. A
bajuszt kellő férfiassággal viseli, de az autentikus kamaszos arckifejezéseket
is – ’kis’ képzavarral élve – csuklóból hozza.
Moises Arias (Végjáték; Gru2) úgy
lesz a The kings of summer vicces karaktere, hogy egy pillanatig sem válik
ripaccsá. Biaggio valóban humoros, valóban esetlen: a végletekig 'gyermeki'… Miként
maga a film is – abszolút jó értelemben véve...
Wes Anderson elkötelezett híveinek,
a coming-of-age történetek rajongóinak, és azoknak, akik egy kedves, szerethető
mozira vágynak!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése