A rosszmájúak szerint kínos
igyekezettel hajtott az arany szobrocskára (persze, mint az ismeretes, „Oscar
bácsi mégsem gyütt”…), túlságosan didaktikus, és nem is igazán érdekfeszítő a
The Butler.
Véleményem szerint azonban, ha
lefejtjük a sallangokat, és megpróbáljuk félretenni az „előítéleteinket”, egy
egészen szívfacsaró moziélményben lehet részünk…
A kiváló színes bőrű rendező, Lee
Daniels (Precious; Az újságos fiú) filmjét egy 2008-ban, a Washington
Postban megjelent cikk inspirálta, mely egy korábbi komornyik, Eugene Allen
valódi történetét mesélte el. Daniels főhőse tehát, a Forest Whitaker által
egyébként nagyszerűen életre keltett Cecil, fikciós karakter. Csak a mihez
tartás végett…
A film elképesztő színészgárdával
dolgozik. A teljesség igénye nélkül az impozáns lista: Mariah Carey, Vanessa
Redgrave, Oprah Winfrey, Terrence Howard, Cuba Gooding Jr., Lenny Kravitz,
Robin Williams, John Cusack, Minka Kelly, Liev Schreiber, Alan Rickman, Jane
Fonda stb.
Mint minden ’tisztes’ hollywoodi,
feketékről szóló alkotás, természetesen a The butler sem tudta elkerülni a
szájbarágósságot és a pátoszt. A hatásvadász, sztereotip elemekről nem is beszélve. Amikor
pl. Forest Whitaker és Oprah Winfrey Obama-s pólóban feszít a verandán,
miközben egy bazi nagy csillagos-sávos lobogó kúszik be jobbról, na azért az
eléggé gejl…
Daniels operatőre, a sokat
tapasztalt Andrew Dunn azonban jobbára ízléses, visszafogott képeket komponált,
így A komornyik egy elegáns, dekoratív, pozitív értelemben 'szofisztikált'
mozivá nemesedik a játékidő végére.
Martin Luther King, Malcolm X,
egy csipetnyi demagógia, és tipizált karakterek…
Jó oké, ezzel mind tisztában
vagyok, de én szerettem ezt a filmet, mert bizony szeretnivaló!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése