A Sundance tesztvetítésén
2011-ben tüntetőleg kivonultak a nézők a The son of no one-ról.
No ennyire azért nem szar a film,
inkább csak szimplán jellegtelen.
Pedig majd’ minden adott volt egy
pofás kis krimi-drámához. Először is sikerült megnyerni a projekthez egy
rahedli sztárt. Itt van mindjárt Channing Tatum a főszerepben, Ray Liotta,
Katie Holmes, mint sápítozó rendőr feleség, James Ransone, és maga a nagyság,
Al Pacino.
Tulajdonképpen még az alapsztori sem rossz:
Jonathan White balhés környéken nő fel Queensben. 14 évesen összeakad két semmirekellő
drogdílerrel. Egyik ballépés követi a másikat, míg végül a kis Jonathan megöli
mindkét fickót. Az ügyet azonban apja egykori cimborája, az akkori queensi rendőrfőnök
eltusolja, hogy a kissrác nyugodtan felcseperedhessen.
Sok-sok idő elteltével azonban
valaki furcsa üzenetekkel kezdi el bombázni a már rendőrként tevékenykedő,
családos Jonathant. A múlt kísérteni kezd, s félő, hogy a gyermekkori titokra
fény derül…
A Senki fia óriási hibája a
fapados kivitelezés. Dito Montiel nem túl tehetséges rendező, és az a helyzet,
hogy egyelőre writerként sem túl toppos. Hiába álltak rendelkezésére a
sztárok, egész egyszerűen nem tudta őket megfelelően koordinálni. A szkript ritmustalan, és feleslegesen kusza, a karakterábrázolás pedig zavaróan felszínes ...így szimplán csak elcsordogál a The son of no one, anélkül, hogy bármi nemű érzelmi
reakciót váltana ki a nézőből.
Közepes.
50%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése