25 deka James Bond, csipetnyi
Jason Bourne, egy evőkanál Ethan Hunt. Nagyjából ennyi a recept.
A Jack Ryan egy réges régi
klasszikus franchise reboot-ja – de nagyon szereti mostanában Hollywood ezt a
szót csócsálgatni… -, amely Tom Clancy, az egyébként kiváló krimi szerző ügynök karakterére épít. A stúdió viszont jobban tette volna, ha
megtartja az eredeti, agyafúrtabb sztorit, mert így sajna elég felemás lett a
végeredmény.
Amint fentebb is utaltam rá,
David Koepp forgatókönyvíró nem tett egyebet, csupán „klasszul” összedolgozta
Ryan karakterébe a már jól bevált titkos ügynök attribútumokat. Ez azonban
bőven kevésnek bizonyult egy lebilincselő, tempós kémfilmhez.
Kenneth Branagh nagy művész, de
ebbe a melóba most bizony beletört a bicskája. Bár ilyen gyengécske szkripttel
nem csoda, hogy nem tudott zöld ágra vergődni a színész-rendező. Azért
természetesen picit ő is sáros abban, hogy a Jack Ryan nem több, mint egy
szimpla, csetlő-botló, akciómentes akciófilm.
Dramaturgiai melléfogások (Ryan
csaja ugyan mi a faszért megy Moszkvába, és miért bólint rá egyből a
veszélyesnek tűnő feladatra??), sematikus rossz fiú (Branagh olyan, mint egy
kikarikírozott, teljességgel ártalmatlan Bond-gonosz) jellemzik az alkotást,
amelyben egy béna Kevin Costner, egy erőlködő, jobb sorsra érdemes Chris Pine,
és a mindig kényszeredetten - de cukin - vigyorgó Keira Knightley próbálják
menteni a – nem feltétlenül – menthetőt.
A film azért vélhetően nagyjából
vissza fogja köhögni a belefektetett 60 millió dollárt, jöhet tehát a
folytatás; de reméljük, hogy Jack Ryan jövőbeni kalandjai érdekfeszítőbbek,
izgalmasabbak és furfangosabbak lesznek a mostaninál.
Biztos vagyok benne, hogy utólag
már Branagh is érzi, hogy ez így annyira nem okés…
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése