Pontosan 20 év telt el az előző
film óta, és hát Jim Carrey és Jeff Daniels már jócskán túl vannak
karrierjük csúcsán. Van tehát egy kis kellemetlen szájíz ebben a ’come back’-ben: „nem megy jól a szekér, térjünk vissza a jól bevált formulákhoz”. Az
meg ugye full egyértelmű volt, hogy a két dilibogyó még két évtized után is
vonzani fogja a vetítőtermekbe a tömegeket.
A 35 milliós büdzsé ellenére a bevételek már bő 90
milla felett járnak csak az USA-ban, szóval Carrey-nek és Daniels-nek igaza lett.
Más kérdés, hogy bármennyire is
örülünk a két idióta újbóli felbukkanásának, és bármennyire is élvezzük a
nosztalgiát: a ’94-es film poénjainak színvonalát nem sikerült
hozni. Ordítva röhögős viccek ezúttal nincsenek, inkább csak kellemetes
múltidézés.
…egy ilyen film esetében
nyilvánvalóan nem feledkezhetünk meg a piszkos anyagiakról: ahogy írtuk, a Farelly-tesók bizonyára tisztában voltak
azzal, hogy ha megismételni nem is sikerül az előző rész sikerét, azért így is
orbitálisan nagy „kaszálás” lesz ez a második is; ennek ellenére a „kettyó”-n
érezni, hogy valóban szeretettel készült, s szeretettel
lett ’feltálalva’ a közönségnek.
Mégsem lehetünk
maradéktalanul elégedettek. Jócskán megkopott már ennek a zsigeri ökörködésnek a
fénye, még úgy is, hogy a Farelly-ékre jellemző bájos infantilizmus azért itt-ott mégiscsak felüti a fejét.
Persze felmerül a kérdés, hogy: „akkor mégis milyen folytatást lehetett
volna készíteni ehhez az eszement banzájhoz?”. Ha ebben a kontextusban
vizsgáljuk a Dumb and Dumber to-t,
akkor a válasz az, hogy ennél jobbat aligha…
Természetesen ez még nem jelenti
azt, hogy a Dumb és Dumber kettyó egy
kirobbanó erejű filmvígjáték lenne…
Ilyen ez a 'pop szakma'...
Ilyen ez a 'pop szakma'...
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése