A St. Vincent egy olyan mozi, ami
tulajdonképpen a klasszikus dramedy-k
szinte minden egyes paneljét tartalmazza/alkalmazza: a karakterek szerethetőek,
komplexek, de mégsem annyira bonyolultak, hogy elvesszünk az összetettségükben;
a karakterábrázolás ennek megfelelően szép, klasszikus ívet jár be, miként maga
a film is; minden nagyon konvencionális; vicces, ugyanakkor drámai – inkább drámai!!!
Mégis: az első filmes
rendező-forgatókönyvírónak, Theodore
Melfi-nek sikerült jól elcsípnie ’a hangulatot’, s ráadásul van egy nagy
aduásza, Bill Murray személyében.
Murray mindig jó, itt is az! Bár nem annyira mogorva, és nem is olyan tragikus
karakter, mint Clint Eastwood volt a Gran Torino-ban, de Vin szerepét
abszolút mértékben rászabták: jól áll neki, kényelmesen, otthonosan mozog
benne.
Külön öröm Melissa McCarthy szokásostól eltérő, ’komolykodása’ (passzol hozzá
ez is, hiába, ő egy nagyszerű színésznő!), s Naomi Watts is üde színfolt: bizonyítja, hogy egy sablonos kurtizán
szerepet is abszolút mértékben képes ’kimaxolni’.
Persze lehet fanyalogni: több
bunkóságot vártunk, több tökösségre számítottunk, mégsem ez a film lett Bill
Murray A nagy Lebowski-ja, bla-bla,
de higgyétek el, a St. Vincent úgy kerek, ahogy van!
Melfi filmjében épp az a jó, hogy
nem akar többnek látszani, mint ami: ez egy szórakoztató, aranyos feel-good mozi, cuki gyerekszereplővel (Jaeden Lieberher!!!), mérsékelt, de
átélhető drámával, kicsit sablonos történetvezetéssel, de cserébe remek
színjátszással, és szerethető figurákkal. Kedves kis film ez, na!
…és a végére még picit meg is
hatódtunk. Na tessék, ilyen a St. Vincent!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése