Nagy várakozás előzte meg, majd
végül a földbe döngölte a kritika. Dióhéjban ennyi a története a színészként,
íróként egyaránt ismert brit rendező Peter
Chelsom legújabb filmjének.
Chelsom büntetett már olyan vattacukor ízű cukiságokkal, mint a Hannah Montana-múvi, ugyanakkor a
2000-es évek elején letett az asztalra egy-két egészen okés nézőbarát filmet –
mint pl. Az óriás, vagy a Szerelem a végzeten. Nem volt tehát
egyértelműsíthető a bukta.
A direktor erősen szentimentális
érzelmi világa azonban ezúttal valóban túlcsordult. Identitászavaros
emo-film a The space between us – az ítészek nem tévedtek.
Pedig a sztori több mint ígéretes
és érdekes. Egy kolonizáló expedíció indul a Marsra, hogy az emberiség végleg megvethesse a lábát a vörös
bolygón – új élet, új kezdet. „Hiba” csúszik azonban a rendszerbe, amikor az
expedíció vezetője, Sarah Elliot a
megérkezéskor csecsemőnek ad életet. Az édesanya ráadásul belehal a szülésbe, s
a Marson született első ember,
nevezetesen Gardner Elliot magára
marad. Helyesebben tudósok és űrhajósok nevelik. A földi életről csupán videókból
tájékozódik; minden vágya, hogy az ember lakta bolygón éljen, úgy mint minden
normális humanoid. Komoly gátja azonban a „Földre lépésnek”, hogy Gardner teste-szervezete fiziológiailag
a Marshoz, a vörös bolygó
kontextusához alkalmazkodott.
A srác azonban nagyon menne,
pláne hogy mindeközben egy Tulsában
élő, Tulsa nevű lánnyal csetelget – a
két fiatal lelki társra lel egymásban.
Tulsa nem is sejti, hogy egy marslakóval társalog a neten. Gardner ugyanis azt lódítja, hogy New York-ban él, és egy különös
betegségben, az osteogenezis imperfecta-ban
szenved. Nem jár messze a valóságtól, illetve hamarosan egy orvosi
beavatkozásnak hála a Föld sem válik elérhetetlenné
az immáron 16 éves „marsi” számára…
Megkapó történet, a kivitelezés viszont
zavaros és következetlen.
Egyrészt Asa Butterfieldnek és Britt
Robertsonnak nagyon nehéz elhinni az érzelmi kötődést – nincs is jól
felépítve a szerelmi szál, nagy tóckos a forgatókönyvíróknak! -, másrészt – ez pedig
egyértelműen a rendező bűne – a film össze-vissza, zavartan csapong a zsánerek
között. Hol egy tinifilmet, hol egy költői road-movie-t (ez a vonulat egész
flottul működik!), hol valamiféle pátoszos romantikus mozit nézünk. Mindez
nyakon öntve jó nagy adag szenvelgéssel és szirupos mázzal. Sajnos a dialógusok
is botladoznak, és az utolsó „nagy csavar” is nehezen bocsátható meg – bár a
korábbi szentimentális túlcsordulásokhoz képest ez már tényleg kismiska.
Szerettük volna szeretni, mert
végül is a hangulata egészen egyedülálló. Sajnálatos módon azonban inkább lett
a The space between us egy kusza,
kissé összefüggéstelen alkotás, mint formabontó, egyedi műfajmix.
Pedig alapvetően milyen jó kis
sztori ez, a mindenit…
50%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése