Az elsőfilmes Carlo
Mirabella-Davis az év legbizarrabb filmjét abszolválta. Ez már most biztos.
Kár lenne részleteiben taglalni a
sztorit, de a nyelési kényszert leszámítva a film egy nagyon is aktuális
problematikát boncolgat. „Kissé” sajátos eszközökkel, egy sajátos történeten
keresztül. De épp ezért tud olyan szemléletes és hatásos lenni!
A Nyelés csordultig van társadalomkritikával,
korunk jellemző rákfenéivel szembesít. Felszínesség, látszat boldogság, kirakat
élet, külsőségek, a sokszor ismételt, de valójában semmitmondó, elkoptatott „szeretlek”
frázis. Hogy a maukálatlan otthon, a luxus, a tökéletesen felhúzott falak, a
mások által hőn áhított több millió dolláros úszómedencés kégli sok esetben a
lelki nyomor és a keserűség temploma.
Mindezt a rendező-forgatókönyvíró
Mirabella-Davis egy kivételesen extrém személyes drámán keresztül kommunikálja.
Mégis nagyon valóságosnak hat a történet.
A háttérben húzódó tragikum ugyan
szélsőséges, de legalábbis nem mindennapos, s Hunter reakciója az átélt lelki
traumára is felettébb szokatlan, környezetének hozzáállása a problémához
azonban már fájdalmasan és aggasztóan hétköznapi. Nagyon mai, nagyon jellemző,
nagyon kicsinyes és épp ezért rendkívül kétségbeejtő.
Míg Hunter a meg nem értett
művész archetípusa a filmben, addig a körülötte élők, mint pl. a „szeretlek”-et
mantraként ismételgető, tökéletes külalakkal rendelkező, ugyanakkor érzéketlen, törtető
arany ifjú Richie a művészetet – készségeiből adódóan – befogadni képtelen tömeg.
És persze Hunter az elnyomott. A
megfelelési kényszeres. Ő az, aki szólni kíván, de folyton beléfojtják a szót.
Ő az, akit a „tömeg” pusztán eszközként kezel. Abszolút érthető hát, hogy a
maga módján fellázad az elnyomás ellen.
Carlo Mirabella-Davis talán
időnként elveti a sulykot, az arányokat nem mindig érzi, és az is tuti, hogy a
zárlat sokaknál ki fogja verni a biztosítékot. De higgyétek el, egy ilyen felütést,
egy ilyen sztorit csakis egy ilyen – képzavarral élve – gyomrossal lehetett
megfejelni.
Amennyiben kedveled azokat a
mozikat, amelyek a játékidőnél valamelyest tovább tartanak, akkor a Nyelés
mindenképp a te filmed! Carlo Mirabella-Davis ugyanis szolgáltat olyan mennyiségű
szellemi táplálékot, amelyen elrágódhatsz még egy jó darabig.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése