Nagyot szólt az Ozark, pedig nem
volt borítékolható a siker. Jason Bateman csupán az utóbbi időben vállal
drámai(bb) szerepeket – gondoljunk csak a szintén friss The Outsiderre. Régi motorosnak számít a szakmában, de ez idáig jószerivel csak vígjátékokban jeleskedett. Laura Linney már más tészta. Borzasztó erős,
megbízhatóan teljesítő, sokoldalú művész. Ugyanakkor sem a Breaking Bad alapállására
hajazó sztori, sem az ingadozó színvonalú életművel bíró kreátorok (Bill
Dubuque és Mark Williams) nem garantálhatták, hogy ebből ekkora szenzáció lesz.
De akkor miben rejlik az Ozark
titka? Egyrészt izgalmas az expozíció: a pénzügyi szakértőként tevékenykedő
kispolgár belekeveredik a mexikói kartell ügyleteibe, majd miután a maffia
tulajdonképpen mindenkivel végez körülötte, a családja védelmében kénytelen a
nagyvárosból – Chicago - áttelepedni a famesszal a délebbre eső Ozark-vidékre,
s ott minden illegális eszközt bevetve pénzt mosni a kartellnek. Különben a
neje, a két gyerkőc és ő maga is ugyanolyan savval teli hordóban végzi, mint
egykori vállalkozásában tevékenykedő pórul járt üzlettársai.
Ozark merőben más terep, mint a
sok milliós metropolis. Kockás inges redneckekkel teli suttyófalva, konstans
sört vedelő „őslakosokkal”, akik már alapból ferde szemmel nézik a betelepedni
vágyó „gyüttmenteket”. Marty azonban, hogy mentse a família és a saját irháját,
egyből munkához lát és hatalmas energiákkal veti bele magát a kötelező „üzleti
tevékenységbe”. Csak hogy Ozarkban, ahogy a közeli Kansasban is, teljes
mellszélességgel jelen van az alvilág, akiknek érthető módon nem tetszik, hogy a jól
fésült faszi és a rámenős neje hirtelen biznyákolni kezdenek a mexikóiak
nevében az eddig általuk irányított redneck riviera-n.
Szóval csordultig vagyunk
konfliktusokkal. A Byrde családot egyik oldalról a mexikóiak, másik oldalról a
lokálpatrióta gengszterek cseszegetik, így bármennyire is irtóznak tőle, a
túlélés érdekében Byrde-ék egyre mélyebbre és mélyebbre kénytelenek süllyedni a
bűn bugyraiban. Így szimpla nyárspolgárokból idővel ők maguk is bűnözővé válnak.
Persze vis maior helyzet, de az
írók tettek róla, hogy sok-sok izgalmas szereplővel, és jól megrajzolt
karakterrel tegyék minél összetettebbé és árnyaltabbá az összképet. Időnként el is
rugaszkodnak a realitás talajától, de csakis a nézők szórakoztatásának érdekében.
Az első évad megfontoltan
építkezve ágyaz meg a cselekménydúsabb második felvonásnak. Ahol rendesen el is
szabadulnak az indulatok. Egyre több hulla, egyre több mocsok - Byrde-ék
azonban valahogy mindig megússzák. Ez a dramaturgia egyébként a 3. évad
környékén kezd picit kiszámíthatóvá válni, de a váratlan fordulatok mindig
tesznek róla, hogy érdeklődve tekintsünk a soron következő aktuális epizód elé.
Kiválóak a karakterek. Az első és
második évad Jacob Snell-je vérbeli szemétláda. Akiről végül kiderül, hogy
sokkal összetettebb személyiség annál, mint gondoltuk. Asszonya, az ördögi
Darlene viszont olyan, akár egy modern kori boszorkány. De remek figura még a
Jason Butler Harner által életre keltett titokzatos, ultra beteg homoszexuális
FBI-os, Petty nyomozó is. A kedvencünk azonban akkor is a nagypofájú, de érző szívű
gengsztercsajszi Ruth, valamint a 3. évadra teljes metamorfózison átesett
karakter, a Laura Linney által zseniálisan életre keltett Wendy Byrde.
A színvonal a 3 évadon - azaz a
30, nagyjából 1 órás epizódon – keresztül mindvégig egyenletes, de az utolsó
szezonban már érezni a fáradtság jeleit a sorozaton. A szerzők ráadásul beleinjektáltak a sztoriba egy-két felesleges, és meglehetősen valószerűtlen
történetszálat is. Wendy pálfordulásai pl. az utolsó pár részben már kissé
követhetetlenek - és következetlenek. S míg az első évadban ott volt a remek mellékkarakter, a
halálos betegséggel kínlódó lakótárs, Buddy, vagy Petty nyomozó,
akinek ördögi tekintetétől időnként tényleg a frász jött az emberre – s akkor
még az öreg Snellt nem is említettük. Addig a harmadik szezon
Ben Davis-e (Wendy öcsikéje) sok szempontból feleslegesnek és zavarónak hat, s Omar
Navarro karaktere sem igazán olyan, amilyennek egy vérszomjas drogkartell fejét
elképzelnénk. Ő is kissé súlytalan.
De kellenek a konfliktusok ugye,
meg a sok-sok gyilkosság és bűnügy. S ha már Navarro szóba került, egy hozzá
köthető, kifejezetten izgalmas, felettébb abszurd jelenet szakítja félbe az
eseménysort a 3. évad záróepizódjában. Így tűkön ülve várjuk a 4. szezont, ami,
tekintve, hogy a forgatások állnak a járványhelyzet miatt, biztosan csúszva
érkezik majd. Mindegy, kibírjuk, az Ozark megéri a várakozást.
Kemény, véres, szövevényes
bűnügyi teleregény ez, sok-sok cívódással, ármánnyal, intrikával, családi
zűrökkel, droggal, fegyverekkel és helyenként – a feszültséget enyhítő –
intelligens humorral megspékelve.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése