A Frank az az alkotás, ami mellett tutira nem lehet szó nélkül elmenni. Mert ugyan kit ne hozna lázba egy olyan mozi,
amelyben a főhős egy bazi nagy gumifejjel a nyakán rohangál, s közben még egy
bizarr, elvont, öntörvényű indie zenekar énekese is egyúttal…
…ebbe a bandába csöppen bele Jon,
aki a klasszikusabb zenei közegből érkezve megpróbálja kicsit tradicionálisabb
irányba „pofozgatni” az elmebeteg kompániát, miközben Frank és zenei társulata
az ő lelkét is bekebelezi…
…szóval a srácok elvonulnak egy
isten háta mögötti helyre megírni a soron következő lemezt, miközben Jon – a
banda tudta nélkül – minden egyes lépést dokumentál a tumblr-en…A furcsa, The
Soronprfbs nevű zenekar pedig hirtelen elkezd egyre népszerűbbé válni a
neten…
A Frank egészen kivételes atmoszférát
teremt, köszönhetően az elvont, abszurd karaktereknek és a The Soronprfbs
furcsa zajokkal és disszonáns zörejekkel megbolondított indie pop zenéjének.
A Frank érdekes film, a Frank az
az alkotás, ami nagyon, de nagyon magára vonja a figyelmet, de sajnos a Frank
egyébre nem igen képes. Végül is hat, de igen furcsa módon… Az ír Lenny Abrahamson mozija kaotikus, egy
kicsit sem mainstream – miként a The
Soronprfbs zenéje sem az -, de épp ezért, vagyis a fősodortól való tudatos
elzárkózása miatt, kicsit öncélú is.
Íg hát bizonyára lesz/van
olyan is, akinél ez a film totálisan nem talál(t) be… De nyugodj meg haver, nem
veled van a baj, Abrahamson ugyanis a mozi Iggy
Popja. Szóval: vagy bejön a pasas öntörvényű magatartása és beleszarós
alkotói attitűdje, vagy nem. Nincs középút!
Egyébiránt Domhnall Gleeson (Időről időre; A félszemű) eszement jól
játszik, és az is örvendetes, hogy Michael Fassbender továbbra is, évről évre
szerepet vállal ilyen különös, nem hétköznapi indie-mozikban, a jól
jövedelmező blockbusterek mellett.
Főként azoknak ajánljuk, akik
kajolják az egyedi hangvételű, különc(ködő) mozikat!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése