Az idei év Herkulesben gazdag esztendő volt, már ami a filmvilágot illeti.
Hollywood kitermelt két
rettenetesen rossz (Herkules legendája;
Herkules: Feltámadás) adaptációt a témában, a megbízható rendező guru,
Brett Ratner (A vörös sárkány; X-men - Az
ellenállás vége; Hogyan lopjunk felhőkarcolót?) pedig készített egy
vállalható, korrekt herki-kalandot.
Ratner okosan nem a sztori fantasy-vonulatát erősítette, hanem egy üsd vágd nem apád kaszabolást rendezett,
ami nyilvánvalóan nem lett egy világmegváltó alkotás, viszont meglepően
szórakoztatóra sikeredett. Még úgy is, hogy nagyjából minden a megszokott
mederben csordogál… Illetve: épp ez az, hogy nem csordogál! Húz, sodor magával az ár, Ratner klassz tempót
diktál!
Herkules ezúttal nem félisten,
csupán egy földi halandó (bár Dwayne „The Rock” Johnson minimum akkora a
filmben, mint a Michelin gumiemberke…),
aki zsoldosként keresi a kenyerét. Így pusztán az arany reményében utazik csapatával
Trákiába, hogy megszabadítsa az ottani népet, az őket fenyegető ellentől.
...nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy már az elején nyilvánvalóvá
váljon: a trákok körüli herce hurca végül kihozza emberünkből az érző szívű,
önfeláldozó hőst!
Természetesen nem a filmművészet
remeke Brett Ratner Herkules mozija, de a három idei adaptáció közül messze a
legjobb!
Nincs nagy megfejtés, ellenben
van helyette egy-két egészen kiváló csata – és akció jelenet, s a
forgatókönyvíró itt-ott még egy kis humormorzsát is elhintett, ami kifejezetten
jól áll a filmnek.
A Karácsony előtti hajtásban, egy
nehéz, mozgalmas nap után üdítő szórakozás lehet a Herkules.
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése