Ha túltesszük magunkat a
rendkívül béna, Adam Sandler-szintű
balfaszságot sejtető címen – ez már valóban mindennek az alja, kedves
fordítók, nyilván egy baszott képkockát sem láttatok a filmből, leülni, egyes!
-, ha nagyvonalúan szemet hunyunk afelett, hogy a főszereplő az a Sean William Scott, akit a
világ csak Stiflerként ismer (Amerikai pite), szóval, amennyiben
legyőzzük az összes hülye előítéletünket és prekoncepciónkat – nem győzöm
hangsúlyozni, minderről az eszeveszetten ’oláh’
címfordítás tehet -, akkor egy egészen helyre kis sportfilmet fogunk látni!
A Goon (ez kb. annyit tesz, mint „fajankó, zsivány, vagy ostoba”) Jay Baruchel bábáskodása mellett született, vagyis a kanadai színész-komikus látta el a produceri teendőket, s az a Michael Dowse
rendezte, aki olyan egészen okés komédiákat jegyez, mint a Nesze neked, Pete Tong és a Szédületes éjszaka. Ezen referenciák
alapján minden esély meg volt arra, hogy Dowse harmadik rendezése is korrekt
munka legyen. Nem egy hatalmas művészi igényű rendezőről van szó, de a korábbi
filmek alapján elmondható, hogy Dowse érti a dolgát, a vígjáték zsáner pedig a
kisujjában van.
Sportfilmet azonban még sosem
rendezett a direktor, de az az igazság, hogy ez a 2011-es hoki-movie nagyon rendben van! Dowse megidézi a jó féle indie mozik hangulatát, miközben tud
humoros is lenni, s ráadásul még a sportjelenetei is meglepően remekbe
szabottak.
A szkript a 90-es évek egyik
hoki sztárjának, a már 49 esztendős Doug
’The hammer’ Smithnek az életrajzi
könyvén alapszik. A pasi bokszolóból, illetőleg kidobóból vált a profi liga
egyik legkeményebb öklű „harcosává”… Doug tulajdonképpen mindenkit leütött,
akit ért, s ezzel csapata egyik rendíthetetlen kősziklájává, valódi bástyájává
vált. Igazi „goon”, vagyis ’balhés fazon’
volt, aki amellett, hogy kíméletlenül aprította az ellent, érző szívű,
szenzitív, szerethető emberként nyerte meg csapattársai – és vele együtt – a
rajongók szimpátiáját.
Na most Dowse nem aknázta ki messzemenően a
témában rejlő „lehetőségeket”, vagyis: nem csinált tipikus hollywoodi
sportfilmet. Amint említettem, a Goon az indie movie-k jóleső hangulatával operál! Nincsenek szentimentális
nagyjelenetek, és ha be-becsúszik is egy-egy tipikus frázis, Dowse azt is
viszonylag ügyesen kezeli.
Nagy piros pont jár továbbá Sean
William Scottnak, aki totálisan elfeledteti a „Stifler-skatulyát”! Scott egyébként ezzel a robosztusabb, kigyúrt
külsővel nagyban hajaz Sam Worthingtonra… A faszi remekül hozza a jólelkű
mamlasz karaktert, számos emlékezetes jelenettel ajándékozva meg a nézőt.
Nem hibátlan film a Goon, de
rendkívül szerethető mozi, amolyan feel-good
sport movie!
Dowse hál’ Istennek nem
ragaszkodott a zsáner jól bevált kliséihez, ezzel még szimpatikusabbá téve
alkotását.
Abszolút pozitív csalódás!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése