Természetesen Lois Lowry 1993-as regénye sem
kerülhette el a megfilmesítést ebben az óriási young-adult movie őrületben. Naná, hiszen Lowry tetralógiájának
első darabja kiváló alap, érdekes kis disztópia, mely akár a genre ékköve is lehetett volna. Végül
nem lett az, de ettől függetlenül Az emlékek őre egyáltalán nem rossz
filmecske – legalábbis nem annyira rossz, mint amilyen mértékben ekézte egy-egy
kritikus és kritikai portál a bemutató idején. A The Giver bőven beilleszthető
a hasonszőrű alkotások közé, s bár kétségtelen, hogy vannak hibái, mégsem teljesen reménytelen mozi.
Alap, hogy ismét egy elképzelt, „tökéletes”
jövőben járunk, ahol nincs szenvedés, nincs fájdalom, nincsenek háborúk… Ahol
bizonyos kor után a vének tanácsa dönt a fiatalok jövőbeni, életre szóló
feladatáról. Vannak, akik kertészek lesznek, vannak, akik sejtbiológusok, és
van olyan is, aki kiérdemelheti „az
emlékek őre” titulust, mely annyit tesz, hogy a jelöltnek meg kell ismernie a „jelen” állapotok előtti világot, s a
megszerzett tudás birtokában kell segítenie a kormányzatot, annak „helyes”
működésében. Ez a feladat ezennel Jonas-ra vár, aki a „the giver”-től, azaz az „örökítőtől”
veszi át a „munkát” - vagyis kapja nagy dózisban az „emlékeket”. Az új, eddig
nem tapasztalt békebeli világ hagyatékai azonban totálisan felzaklatják Jonas-t
a betanulós időszak során, s elkezdi
másként látni, más szemmel nézni, az addig tökéletesnek hitt univerzumát…
Az alap sztori jó, a fényképezés
kiváló, a színekkel való játék, ha nem is forradalmi ötlet, de érzékletes és
látványos…
…a nagy mellényúlás, Mery Streep
ide vagy oda, a szereplőgárda. A Jonas-t alakító Brenton Thwaites
kellemes kisugárzású srác, de nagyjából ennyi, színészkedni még nem tud. Fiona
karaktere is hasonlóan gyengécske - így e kettő nem túl erőteljes komponensnek köszönhetően nehezen átélhető a fiatalok közötti érzelmi
kötelék. Erről mondjuk a forgatókönyv is tehet; nincs kellőképpen kibontva a
szerelmi szál, felszínes emóciókat kapunk csupán…
Katie Holmes nem jó színésznő –
sose volt az -, és ebben a moziban sem bizonyítja ennek ellenkezőjét. De a
helyzet az, hogy Meryl Streep is kb. rutinból „nyomta le” ezt a projektet. Rég
láttuk már az egyébként csodás kiválóságot ilyen vértelennek… Egyedül Jeff
Bridges az, aki jól teljesít, bár láthatóan ő is belefáradt már picit a projekt
melletti sok éves kardoskodásba. Ugyanis: meglepő, de a színész több,
mint egy évtizeden át „hajtotta” a The Giver megfilmesítését – valami oknál
fogva szívügye volt ez a film… és talán ő az egyedüli, akin az látszik, hogy
nem csak és kizárólag a gázsi lebegett mindvégig a szeme előtt…
Nem túlzás, ha azt állítjuk: a
The Giver lehetett volna az i-pod generáció 1984-e
is (a regényre '93-ban egyébként rendesen rá is kattantak az amcsi tinédzserek,
nem is ok nélkül, Lowry antiutópiája ugyanis olvasva nagyon is klassz…), de a
film nem elég határozott, nem elég bevállalós és bátor…
…azonban fontos kérdéseket
feszeget, és ha már azt eléri a maga kis ártalmatlanságával, hogy egy-egy tini
elkezd agyalni, elkezdi picit másként látni a minket körülvevő világot, tulajdonképpen
elérte a célját. Az már más kérdés, hogy ez még így is jócskán kevés az üdvösséghez…
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése