Kettős érzéseink vannak a filmmel
kapcsolatban. Egyrészt Atom Egoyan (Eljövendő
szép napok; Az igazság fogságában stb.) mozija nem annyira rossz,
mint azt oly sokan állítják. A rendező miliő festése kiváló, a színészek is egytől egyig jól teljesítenek, és az sem jelenthető
ki határozottan, hogy A fogoly 112 perce unalmas lenne, hiszen nem kaptuk magunkat azon, hogy lankadna a figyelmünk a játékidő alatt. Másrészt viszont nem lehet elmenni szó nélkül a számos logikai bukfenc mellett.
…mindazonáltal nem gondoljuk, hogy
a széttöredezett dramaturgia (az időben történő ide-oda ugrálás), vagyis a
lineáris szerkesztés mellőzése megölné
az élményt. Ezt számos kritikai portál kifogásolta a filmmel kapcsolatban…
…a helyzet az, hogy A fogoly tökéletlen film, egy valóban kissé tökéletlen forgatókönyvvel, amelyet egy
kifejezetten tehetséges és tapasztalt rendező készített. (Egoyan zsenije azért itt-ott felüti a fejét!)
Tény, hogy a The captive lehetett volna sokkal, de sokkal jobb is – hasonlóan
gyomorba vágó alkotás, mint mondjuk a Prisoners.
Egoyan Villeneuve-el szemben másként - kicsit szokványosabb módszerekkel - közelít az emberrablás
témaköréhez. Ezzel önmagában még nincs is probléma; viszont a direktor nem számolt azzal az „aprócska”, de egyébként nem elhanyagolható tényezővel,
hogy egy ilyen típusú film nem működhet igazán jól az empátia megléte nélkül... muszáj maximálisan éreznünk/átéreznünk a (családi) drámát, ellenkező esetben elvész az élmény, nincs fogódzó...
...azért méltányoljuk a Mester igyekezetét, mert A fogoly, tökéletlensége ellenére
sem lett egy vacak fércmunka!
Annyi a szitu, hogy még a legnagyobbak is hibáznak olykor.
Annyi a szitu, hogy még a legnagyobbak is hibáznak olykor.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése