Richard Linklater a kortárs
amerikai független film legszenzitívebb alkotója. Szociálisan hihetetlenül
érzékeny, s mindemellett nagy mesélő is. Nem túlzás azt hiszem, ha olyan nagy
művészekhez hasonlítjuk, mint Tennesse
Williams vagy Harper Lee. ...és nem
véletlen az irodalmi párhuzam, hiszen Linklater eddigi életműve alapján inkább
tűnik irodalmárnak, mint filmesnek. Vagyis: írói szemszögből közelít a
filmművészethez, nem igazán érdekli a technika, az összes filmes trüvájt a történeteinek rendeli alá.
Nyilván minden filmrajongó tudja,
hogy nagyjából miről is szól a Sráckor, hiszen számos portálon foglalkoztak már
Linklater alkotásával.
A helyzet az, hogy aligha tudnánk
említeni még egy ilyen jellegű koncepcióval készült filmet.
Linklater 2002 májusában kezdte
forgatni Mason történetét, s 2013 októberében fejezte be azt.
A szereplők tehát - még az olyan
nagy nevek is, mint Ethan Hawke és Patricia Arquette - együtt öregedtek a
figurájukkal, s mindez olyan apró, de amúgy rendkívül lényeges
adalékokkal gazdagítja az egyébként sem hétköznapi mozit, amely egész
egyszerűen lenyűgöző. Patricia elasszonyosodása, Ethan Hawke ráncai… mindezt egyetlen
maszkmester segítségével sem tudták volna ennyire érzékletesen megvalósítani.
Ezt a történetet tehát az élet írta… ezért is érezhetjük azt, hogy a Sráckor
szereplői nem csupán színészek, hanem valóban „részesei” a sztorinak!
…és ha már „hétköznapiság”…
…a Boyhood tulajdonképpen bazira „hétköznapi”.
Ennél „hétköznapibb” talán már nem is lehetne, de épp ez adja a mű sava-borsát,
épp emiatt olyan lebilincselő mind a 166 perce, és épp emiatt szeretjük úgy meg
Mason-t és a szereplőket.
Kiváló jelenetek sorjáznak, Houston és a US-milliő bemutatása igen hathatós, már-már dokumentarista jelleget ölt; mindemellett
érzékletes a jellemfejlődés és a jellemábrázolás, a színészek pedig egész egyszerűen
csodásak.
Ethan Hawke jelenetei
élményszámba mennek. Az amikor a lányának papol „bölcsen” az óvszerhasználat fontosságáról,
vagy amikor Masonnal lubickol a hegyvidéki tóban, hihetetlenül hangulatos szcénák; de Ellar
Coltrane minden egyes rezdülése is nagyszerű, pedig a srác sosem tanult
színészetet. Hiába, 11 év sok idő, Coltrane pedig
tökéletes Mason-né serdült!
A Sráckor az idei év egyik
legnagyobb filmélménye, a maga nemes egyszerűségében nagyszerű mozi!
Linklater ismét csak mesél, mesél
és mesél…és ezt mi nagyon, de nagyon szeretjük!
95%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése