Steve Coogan párszor már
jelét adta annak pályája során, hogy „hahó, több
vagyok, mint egy olcsó komédiás!”. A Maise
tudja, a Marie Antoinette és a Kávé és cigaretta után Coogan ismét egy
komolyabb lélegzetvételű műben játszik - és egyáltalán nem áll neki rosszul a
disztingvált(abb) modor.
A színész olyannyira
beleszeretett a történetbe, hogy az egyik főszerep eljátszása mellett a produceri
és a forgatókönyvírói teendőket is magára vállalta. Az ilyen jellegű túlzott
elhivatottságból általában 10-ből 10-szer rossz film születik, Coogan esete azonban
– vagyis a Philomena - a ritka kivétel!
A megtörtént esetet feldolgozó
alkotás az angol riporter, Martin Sixmith The
lost child of Philomena Lee c. oknyomozó dokumentumregényén alapszik.
Az ír származású Philomena a karrierje mélypontján lévő brit újságíróval igyekszik megtalálni 50
éve nem látott gyermekét.
A mélyen vallásos idős hölgy és a
racionális gondolkodású Sixmith között különös barátság szövődik, miközben a
tengerentúlon próbálják kibogozni az egyébként rendkívül kusza ügy rendkívül
kusza szálait, s igyekeznek Philomena elveszett Anthony-jának nyomára bukkanni.
Coogan
remekül játszik! Judi Dench pedig egy sokszorosan Oscar-jelölt művésznőhöz
méltón formálja meg Philomena karakterét: visszafogott, de érzelemdús,
finom, mégis határozott alakítás az övé.
A rendező, Stephen Frears (A
királynő; Pop, csajok, satöbbi; Veszedelmes viszonyok) öreg, tapasztalt, vén
róka módjára vezényel. Filmje jó tempójú, érdekfeszítő oknyomozós dráma.
Nem korszakos mű, de egyértelműen a 2014-es Oscar felhozatal egyik
legkiegyensúlyozottabb, legszívmelengetőbb alkotása.
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése